5.rész

Park Rin Neul POV.

- Hova-hova? - érdeklődött kedvesen mosolyogva.
- Öhm... táncbácsihoz! - szólalt fel először barátném ujját az égbe emelve, amivel majd nem kiszúrta az előbbi szemét.
- Elkísérhetlek titeket? - kérdezte aranyosan.
- PERSZE! - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- De előtte mit szólnátok ha meghívnálak titeket kajálni? - tette fel az ajánlatot vendég, mire társammal csillogó szemekkel bólogattunk.
- Héj, és velünk mi lesz? Én is éhes vagyok... - gyűltek könnyek Seobie szemeibe.
- Mi is megyünk majd kajálni hamarosan. - veregette meg buksiját Dujun.
- Jöhettek ti is! - jelentette ki barátnőm.
- De... - kezdett bele a minket meghívó.
- Gyertek! Majd később megkeressük a táncos talpú tanárunkat! - azzal Seul Ra mindenkit egy rakásba fogott és elindultunk a legközelebb eső étterem felé.

Mindenki helyet foglalt, majd az étlapokat kezdtük el vizslatni, bár az én szemem inkább egy személyen akadt meg, azon, aki meghívott minket: Ahn Jaehyo-n. Mikor észrevette mennyire bámulom rám pillantott, mire csak zavartan és fülig elpirulva hajtottam le fejem.
- Paprikás krumpli! 10 db paprikás krumplit legyen szíves! - tette fel a rendelést a pincérnek Dongwoon.
- 10? Hiszen csak kilencen vagyunk! - jegyezte meg okoskodva Hyungseung.
- De én kettőt érek, szóval nekem kettő kell! - jelentette ki a másik, mire Seungie továbbá inkább csöndbe maradt.
- Miért a legdrágább menüt választottátok? - sírt Jaehyo.
Legszívesebben most szétölelgettem volna, és soha soha nem engedtem volna el.
- Ne bőgj! - mártotta bele könyökét bordáiba a mellette ülő társném, mire abba hagyta a bőgést, de 'megsebzett' testrészét fogva rádőlt a mellette ülő Gikwangra.
- Nyugodjatok meg emberek, csigavér! - tapsikolt lenyugtatva a népet a leader.
- CSIGA? HOL??? - pattant fel félelmében Seobie egyenest ölembe.
- Sehol, ezt csak úgy mondani szokták! Egyébként meg szállj le rólam a 100 kilóddal! - szóltam rá a megijedtre.
- Nem is vagyok olyan nehéz. - tápászkodott le rólam sértődötten, majd karjait összefonva ült tovább mellettem.
- Parancsoljanak. - tette le elénk a pincér az ételt, mire Dongwoon pár másodperc alatt végzett is az első adaggal, de volt egy kis bibi, a második adag sehol se volt.
- Egy ember, két ember, három... tíz ember. Mióta vagyunk mi tízen? - számolt magában a maknae. - HÉJ, TE KI VAGY ÉS MIT KERESEL ITT? ÉS MIÉRT ESZED A KAJÁMAT?
- Bocsi, csak jó társaságnak tűntetek és ideültem.
- Tao? - szólalt meg a pincér.
- KRIS!!! - pattant fel a hozzánk csatlakozott, majd a felszolgáló nyakába ugrott.
- Ezek most tényleg az EXO-s tagok, vagy csak túlzottan megszállott fanok, akik azoknak öltöztek be? - gondolkodott hangosan Joker.
- Szerintem ezek az original tagok... - jegyezte meg Dujun.
- YAOI!!!!!!!!!!!! GPŐSDOGHSDDGSOPGHDIPHDGSHG! - csattant fel barátném majd csillogó szemekkel vizslatta a földön hempergőket.
- Kris! Ne munkaidőben élvezkedj! Takarodj dolgozni, vagy levonok a béredből! -szólalt meg a pult mögül a góré, mire a felszólított rögtön haptákba állt és folytatta a munkát, mintha mi sem történt volna, közben pedig Seul Ra kezdett el Tao-val hemperegni. Szegény... egy életre megbánta, hogy csatlakozott hozzánk.
- Szerintem most már elég a lazsálásból. Keressük meg a koreográfust és utána zúzzunk haza! - emelte fel mutatóujját szokásához hívően a leader.

Az ötletet mindenki támogatta Dongwoonon kívül, ugyanis ő még mindig az ellopott kajája miatt panaszkodott. Hirtelen leoltódtak a fények és egy kis szünet után a fénycsóvák lepték el a színpadot.

- És a színpadon a Brémai Muzsikusok! - majd hirtelen tapsvihar keletkezett és elkezdődött a nóta.
- ŐK A KEDVENC EGYÜTTESEM! - pattant fel a helyéről Dujun majd táncolni kezdett, egészen addig míg végül a színpadon nem kötött ki és ő is beszállt a zenélésbe. Nem sokkal utána mindannyian csatlakoztunk és az étteremben az összes vendég a sárgaföldig itta magát, így senki nem fog emlékezni arra hogy a Beast, Jaehyo a Block B-ből, két EXO-M-es tag, no meg két idióta lány mulattatta a népet az ebédidő kellős közepén.

A móka után rájöttünk mit is akartunk eredetileg és visszamentünk a céghez megkeresni a tánc bácsit, de nem találtuk sehol, így kénytelenek voltunk a lakására menni, hiszen ha nem mutatjuk meg neki a betanult táncot minél előbb, el fogjuk felejteni.

Egy közepes méretű, kis kertecskével ellátott ház előtt álltunk a külvárosban. Egy kicsit csodáltunk Szöul eme részének szépséget, hiszen tele volt fával, virágokkal és nagyon tiszta is volt, míg végül az elmélkedés után megnyomtam a csengőt. Vártunk egy 5 percet, de senki nem nyitott nekünk ajtót, illetve a házban se láttunk mozgást és hallani se hallottunk semmit, mire Junghyung türelmetlenül és eszeveszettül kezdte el nyomkodni a csengőt, de még mindig nem történt semmi.

- Más módszert kell bevetnünk... - jelent meg egy ördögi vigyor Seul Ra arcán. Mivel annyira még nem ismerem nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de egy valami biztos: SEMMI JÓT!

***

- KÉSZEN ÁLLTOK? - kérdezte társném.
- IGEN, MEHET! - kiabáltuk egyszerre, ahogy az egyik bokorba elbújva, terepmintás katonai ruhában hason fekve vártuk, hogy barátnőm megnyomja a piros gombot ami felrobbantja a ház kapuját.

Nem is kellett sok neki, rögtön meg is nyomta és egy hatalmas robbanás keletkezett, egy apróbb földmozgás kíséretében. A közelben lévő madarak szanaszét repdestek ijedtükben, sőt egy tojás még Jaehyo fejére is pottyant, és természetesen szét is tört rajta, így tönkretette a tökéletesen megfésült haját.

Közben a keletkezett porfelhő kezdett szertefoszlani, mi pedig kimásztunk rejtekünkből és elindultunk felderíteni hol van tanár bá', de előtte a bejárati ajtón is elvégeztük ugyanezt a folyamatot.

- Nincs sehol. De ha nem itthon és nem a munkahelyén van, akkor hol lehet? - gondolkodott Hyungseung.
- Meleg bárban! - pattant ki az ötlet Gikwang fejéből.
- Oda mehetünk. - jelentette ki Tao örömittasan és már el is indult a megfelelő irányba.
- Hééééj... - szólt rá Kris, mire a Panda inkább visszafordult és szomorúan megállt előbbi helyén.
- Szerintem menjünk vissza és még egyszer kutassunk át mindent. - tanácsolta Dujun.
- Szuper, ott legalább megcsinálják a hajamat, mert semmivel nem jön ki a tojás. - siránkozott Jaehyo.
- MAJD ÉN! - léptem oda hozzá és már nyúltam volna a fejéhez, de Seul Ra leállított.
- NEM! Emlékszel mi történt a múltkor? - vetett rám egy mindent eláruló pillantást, és előjött az emlékkép amikor kissé megkopaszítottam. Azt a bizonyos tincset azóta is magamnál tartom, hát ha még hasznom lesz belőle...
- Igazad van, majd ott... - sóhajtottam fel fájdalmasan, hiszen már teljesen beleéltem magam, hogy megérinthetem életem szerelmének puha, selymes haját. Majd máskor~

Visszatértünk és ismét megkezdtünk a keresést a munkahelyen, mire egy hatalmas sikítást észleltem a férfi toalettből. Vajon miért van  deja vu érzésem?

Mindenki beözönlött a mellékhelységbe, majd egy nem túl kellemes látvánnyal találtuk szembe magunkat.

- Belefulladt az arany vécébe! - mutatott a keresettre remegő kézzel Dongwoon, mire mi csak kikerekedett szemekkel bámultuk a hullát, és már csak a víz lefolyó hangjára lettünk figyelmesek.
- TE MEG MIT MŰVELSZ? - eszméltem fel, majd a vécékagyló mellett álló Yoseobra vetettem gyilkos pillantást.
- Lehúztam a vécét. És mivel eldugította kissé, így vitte magával a vécé kefét is. - mondta teljesen természetesen, majd zsebre dugott kézzel nemes egyszerűséggel kisétált a helységből.

Egy darabig mindenki csak tányérnagyságú szemekkel figyelte, ahogy kiment, majd utána az ajtót, ahol távozott, egészen addig, amíg Gikwang fel nem eszmélt.

- Nem fizettük ki az kaját az étteremben!
- Áh, nekem úgy is vissza kell mennem. Kifizetem nektek, mivel ilyen jót szórakoztam veletek! - mosolygott Kris, mire mindenki megkönnyebbült, főleg a Block B visual, hiszen így nem neki kell kifizetnie.
- Nos, akkor megyünk is, mert a főnök kirúg, ha ilyen sokáig vagyok el! Szevasztok skacok, majd még találkozunk! - folytatta kacsintva, majd belekarolt Taoba és már el is száguldottak.
- Én pedig, ha már ilyen jól alakult, indulok a fodrászomhoz! - jelentette ki JH, mire nekem rögtön könnybe lábadtak szemeim.
- Mi a baj? - nézett rám lepetten Hyunseung.
- El fog menni... - mondtam alig hallhatóan, mire ő odasétált hozzá és odasúgott neki valamit. Kicsit elbeszélgettek, míg végül Jaehyo végleg elment, viszont Hyungseung visszasétált hozzám, és egy cédulát nyomott kezembe, amit a lehető legnagyobb óvatossággal kezdtem el forgatni.
- A telefonszáma... el ne veszítsd, megszenvedtem érte! Sokkal tartozol nekem! - jelentette ki, mire rögtön nyakába ugrottam hálaadás képen.
- KÖSZÖNÖM JANG HYUNG SEUNG! TE VAGY A VILÁG LEGJOBB FEJ IDOLJA! - fojtogattam ölelésemben.
- Kislány szállj le róla, még szükségünk van rá! - szedett le róla Junghyung, mire Seungie, csak levegőért kapkodva hempergett a földön.
- Ne haragudj! Még egyszer köszönöm! - küldtem neki utoljára egy puszit, majd boldogan elpattogtam Seul Ra-t is magammal vonszolva egészen a táncteremig.

- Miért is hoztál ide? - érdeklődött miután megérkeztünk.
- Azért, hogy gyakoroljuk a táncot, illetve most Jaehyo által rengeteg ihletem lett! - pörögtem-forogtam boldogan majd berúgtam a hifitornyot és neki láttunk a munkának.

Rengeteget gyakoroltunk, és nem is álltunk meg egy percre se, legalább is én nem, hiszen agyamat olyan szinten ellepte a rózsaszín köd, hogy nem éreztem semmit, csak csupa örömöt és boldogságot, no meg találkoztam Pegazussal az unikornissal, vagy azt csak álmodtam?

Lényegében egészen késő estig gyakoroltunk, majd utána valahogy hazakászálódtunk, de amikor hazaértem egy hatalmas meglepetés fogadott, amire egyáltalán nem számítottam...