Ez az, végre betoldották azt az ominózus foltot a fejem tetején, amit még barátnőmmel alkottunk a kórházban és aminek következtében a hajam járt eléggé rosszul. Bár, ha jobban belegondolok, most már nem is bánom, hiszen szerintem sokkal jobb lett így a frizurám, szóval ezer hála annak az aranykezű fodrásznéninek! A tetszésemet mindenkinek a tudtára is adtam a viselkedésemmel, hiszen minden egyes kirakatnál, tükörnél megálltam nézegetni újdonsült koronámat, míg végül két barátomnak úgy kellett elvonszolniuk onnan.
- Hé, ez nem ér! Látni akarom magam! - hisztiztem miközben mind a ketten közrefogtak és úgy vontattak maguk után, ám az egyáltalán nem számított, hogy félig felszánthatom az aszfaltot, esetleg a bőr is le jön a fejemről. Áh, mit számít ez, nem igaz?
- NYUGHASS! - ütött a fejemre Rin Neul bohókásan, látszólag nem hatotta meg esdeklésem az elengedésem ügyében, inkább szenvedtetett tovább.
***
- Huh, már azt hittem örökké cibálni fogtok, de hál' Istennek gyorsan ideérkeztünk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én tökre elfáradtam - húztam volna ki a bejárati ajtót, viszont az meg se mozdult. Próbálkoztam még párat, amikor hallottam a másik kettő kuncogását a hátam mögül. - Még is mi oly' vicces? - rivalltam rájuk, mire ők a kilincs fölötti feliratra mutattak. 'Tolni' - Na basszus - horgasztottam le a fejemet, mert nem akartam, hogy lássák mennyire elpirultam a szégyentől. Yoseob és Rin Neul látszólag jól szórakoztak a szerencsétlenségemen, hiszen szerintem a mellettünk lévő városban is hallani lehetett a belőlük kitörő nevetőgörcsöt. Én sértődötten suhantam be az ajtón, egyenesen fel a lépcsőn.
- SEUL RAAA!! - kiabált mögülem barátnőm, miközben sebes futólépésekkel haladt felém, mígnem rá ugrott a hátamra és azt várta, hogy vigyem be az ajtón, ahol már valószínűleg a Beastesek idegesen várták a megérkezésünket. Yoseob eszmélt fel először, és úriember módjára beengedte magát elsőnek. Ezután mi jöttünk VOLNA, ha ez a két marha együtt befért VOLNA az ajtón. Éppen le akartam volna tenni az utasomat, mikor egy fantasztikus ötlete támadt. Kivett a zsebéből egy mini kalapácsot és elkezdte bontani a felettünk lévő falat. Addig-addig verte, amég be nem fértünk.
- Én ezt nem akartam látni - csóválta a fejét szörnyülködve a leader. - Biztosan jó helyre jöttünk mi, és nem pedig a diliházba? - tette fel a költői kérdést a csapat többi tagjának, amelyre ők egy biztató mosollyal megrázták a fejüket.
- Tyűű Seul Ra, most látom milyen jó lett a hajad! Sokkal jobb mint az előző - kapott észbe Junhyung, mikor én éppen ledobtam magamról a rám nehezedő csapattársamat, mire ő mint egy macska talpra érkezett, de eközben Yoseob - aki nem látta eme csodálatos trükköt - a segítségére sietett, így telibe találták egymást, és végül ténylegesen a földön találták magukat.
- HOGY TEHETTED EZT VELEM? - kezdett el annyira bőgni barátnőm, hogy szerintem ezt még a Han folyó is megirigyelhette volna. Miután kibőgte magát átváltozott bérgyilkossá és a rajta pöffeszkedő egyént lerúgta magáról, majd elkezdte játékosan püfölni. Ebből a mókából persze a többiek sem maradhattak ki, ezért aki akit ért rúgdosta, verte és más egyéb finomságokat csináltak, puszta szeretetből.
- HÉ EMBEREK, JÖN A GÓRÉ!! - kiáltott fel Dongwoon, akit éppen Junhyung lógatott ki az 5. emeleti ablakból, és a hír hallatára VÉLETLENÜL elengedte a lábát az előbb említettnek, így ő, mint a menő akciófilmekben zuhanni kezdett, de Superman képességeinek köszönhetően megkapaszkodott az egyik párkányban és visszaugrott a szobába.
- BASSZUS, MOST MIT CSINÁLJUK? HA MEGLÁT MINKET A FŐNÖK TUTI VÉGE AZ ÉLETÜNKNEK ÉS AZ ÁLLÁSUNKNAK IS EGYARÁNT - kezdett el körbe-körbe futkározni megveszve a hullának kinéző Hyunseung, akit végül a bölcs Kikwang csapott fejbe egy baltával.
- Gyorsan pakoljunk össze, még van kemény egy percünk erre, ha mindenkinek őrült gyorsaságban kezd el járni a keze még megúszhatjuk a kidobást! - emelte égbe szokásosan Dujun a mutató ujját, mire mindenki egyet értett ötletével.
Ezért hát az egész csapat feltápászkodott a földről és írtózatosan gyors sebességgel kezdtek mindent a helyükre pakolni. A lányok pillanatragasztóval az eltört tárgyakat kezdték összeragasztani, míg a fiúk próbálták rendbe hozni a kettétört kanapét, és a gardróbból kiesett ruhákat. Mivel az előbbieket nem volt idejük összehajtani így az egészet úgy ahogy volt visszadobálták, és csak reménykedni tudtak, nem fog kiesni belőle az egész tartalom. Még hátra volt az vértócsák feltakarítása, amire már szinte semmilyen idő nem volt, mert már hallották a feléjük közeledő, gyilkos lépéseket.
- Úr istenööö! - kutatott Sherlock Holms stílusban Yoseob a felmosóért, amit az utolsó pillanatban megtalált, és egy vízcsíkot húzva felitatta a piros foltokat, még épp idejében.
- HÁT ITT MEG MI A FÉSZKES FENE TÖRTÉNT?? - csapta ki idegesen az ajtót a góré, de meglepődött, amikor mindenki egyenes háttal ült körbe és a Beastesek nagyba magyarázták az éneklés fortélyait a lányoknak.
- Szóval ha nem tudod kiénekelni a magas c-t, mint ahogy Sungjong az Infiniteből, semmi gáz nincs vele, ezért jó a playback... Ó főnök Úr, üdvözlöm! - köszönt Dongwoon hadonászott beszélés közben, hogy minél érthetőbben és hitelesebben el tudja hitetni a főnökkel, itt bizony semmi rossz dolog nem történt. Mi is így tettünk.
- Képzeljétek el, az előbb szólt a rendőrség, mert valaki felhívta őket, hogy itt túl sok a zaj, ezért feljelentettek minket csendháborításért, de nem értem mi lehetett a bajuk, mikor ilyen szépen dolgoztok, ezt örömmel látom - mosolyodott el kedvesen, és immár a komoly ráncai is eltűntek az arcáról.
- Ez komoly?? - vakargatta a tarkóját idegesen Rin Neul - Pedig mi csendben gyakoroltunk keményen a comebackre...
A góré még beszélt pár szót, majd arra hivatkozva, hogy legyen időnk fejlődni elhagyta a szobát, mire a kanapé alattunk kettétört, a megragasztott tárgyak széthulltak, a szekrényből az összes ruha kiesett, a szekrény pedig ránk dőlt teljes erővel.
- Ez meleg helyzet volt! - törölte le a verejtéket homlokáról Dongwoon, majd mindenki megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
- De most mit kezdjük ezzel a feldúlt szobával? - kérdeztem, nem mintha túlzottan érdekelt volna az egész, de ha megtudja valaki hogy mi műveltük ezt, tuti, hogy úgy kirúgnak innen, hogy a lábunk se éri a földet.
- Nos... - szólalt meg a leader. - Szerintem távozzunk innen, és tegyünk úgy, mint ha mi sem történt volna!
Mindenki beleegyezett, majd rögtön el is húztuk a csíkot és lementünk volna a táncterembe, de Giki előbb engedélyt kért a mellékhelységre való távozáshoz. Nyilván nem szerettük volna, hogy efféle problémái adódjanak így természetesen kiengedtük, addig beértünk a megfelelő terembe, majd komolyan megpróbáltuk volna kezdeni a gyakorlást és a tanácskérést, amikor egy igen nagy sikításra lettünk figyelmesek.
A hang irányába kezdtünk el rohanni, ami a Giki-féle mellékhelységhez vezetett.
- Majd én! - szólalt meg Dongwoon és bement, de ő is elsikította magát, mire mindannyian ijedten néztünk egymásra.
- Én félek! - ugrott Dujun ölébe Seobie félelmében.
- Nyugi, kis pajtás! Menjünk be mi is, lehet csak fölöslegesen aggódunk! - jelentette ki büszkén a leader, majd a maradék fiú is bement és ők is hangos ordításokba kezdtek.
- Mi nem mehetünk be a fiú vécébe... De akkor is kíváncsi vagyok mi történik ott! - nézett rám társam, mire egyetértően bólogattam.
- Na, jó! Csak nem lehet olyan szörnyű! - mondtam végül, majd Rinnel bementünk és megláttuk a csillogástól elájult Beast tagokat.
- Né... nézzétek! A...aranyból van a vécé!!! - dadogta Seungie, mire tenyeremet homlokomhoz csapva jeleztem türelmetlenségemet és hogy elegem van már abból, hogy nem haladunk sehova.
- Gyertek, most már tényleg gyakorolnunk kell! Szükségünk van rátok! - cibálta ki Rin Neul egyesével a tagokat, majd én is besegítettem neki, de véletlenül úgy megrántottam Woonie pólóját, hogy leszakadt róla.
- Upsz! - tettem szám elé a kezem, mire a fiúk csak ijedten néztek rám, ugyanis nem holmi akármi szövetből volt a ruhadarab. Ezt látva barátnőm hozta a varrókészletét, átadta nekem, gyorsan megvarrtam a Klájdungot és zúztunk vissza VÉGRE a táncterembe és elkezdtünk NORMÁLISAN - legalább is hozzánk mérve - gyakorolni.
***
Pihenéskép rádiót kezdtünk el hallgatni, mire megszólalt egy Beast szám, történetesen a Shadow, és hirtelen előjött Rinből és belőlem a fangirl, mire elkezdtünk énekelni és táncolni, sőt végig különleges pacsiztuk az egész számot. A fiúk csak rémülten nézték végig az előadást, majd mikor vége lett a zenének, inkább kikapcsolták a kütyüt és tovább ámultak.
- Bezzeg ilyenkor micsoda koreográfiát lenyomattok. - jegyezte meg végül Dongwoon.
- Ja, ezek véletlen szerű tánclépések... - vakargatta meg tarkóját társam.
- Van egy fantasztikus ötletem!!! - jelent meg egy villanykörte a fejem fölött, majd tartottunk egy kupaktanácsot.
- Ez tetszik! Akkor álljunk is neki!!! - jelentette ki Joker, majd neki láttunk egy kis koreográfia kialakításához, amelyet majd bemutatunk tánctanárunknak, hát ha megszívleli és belerak majd elemeket az általa kitaláltba.
Így neki láttunk a nagy gyakorlásba, miközben különböző K-Pop számokat hallgattunk, hiszen azokra roptuk a legjobban, míg végül ki nem alakult egy egészen ütős kis koreó. A srácok megdicsértek minket, majd közölték, hogy nekik most már menniük kell és otthagytak mindkettőnket.
- És most mihez kezdjünk? - kérdezte barátném.
- Szerintem keressük meg a tanár bát és mutassuk meg neki rögtön az alkotásunkat mielőtt még elfelejtenénk! - mondtam, majd rögtön neki is láttunk a kutatásnak, amikor is legnagyobb meglepetésünkre találkoztunk egy ismerőssel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése