7.rész

Park Rin Neul POV.

- Képzeld el... - kezdtem el, miután kifújtam magam. - Tegnap éjszaka amikor hazaértem, tárva nyitva volt a lakás és teljesen üres volt. Valami manus futott ki az ajtón két fókával, azt hajtogatva, azért teszi ezt, mert a kaller leszállította a vonatról, és pisilnie kellett a kék ég miatt, meg hogy a Darvin-elmélet megbukott. Berohantam a szobámba és a legnagyobb értékeimet se találtam... Most nagyon félek, hogy kiderül a legjobban őrzött titkom. - mindent elhadartam egy szuszra.

- Mi van? - értetlenkedett Seul Ra hihetetlenül mókás fejet vágva, amit már nem bírtam röhögés nélkül.

- Csak szívatlak, nem történt semmi ilyesmi... -bokszoltam bele vállába finoman. - Azon kívül, hogy Giki nálunk éjszakázott. - folytattam könnyeim törölgetése közepette.

- Mit keresett nálad az az ember? - kerekedtek ki szemei, amik már lassan ház méretűek lettek.

- Hát ez egy elég vicces story... amikor beléptem a házba egy rúdtáncoló egyént véltem felfedezni, aki amikor meglátta, hogy ott vagyok teljesen ledöbbent. Apropó csináltam róla képet is! Nagyon előnyös! - azzal gyorsan elővettem mobilom és rákerestem a képre. Barátnőm kezét szája elé tette és úgy kuncogott rajta.

- Ezután táncoltunk, egész éjjel! Szóval kevesebb problémánk lesz a tánctanulással... apropó, nem árt ha feltámasszuk Sang Jae bácsit. - folytattam, közben véletlenül ráléptem az egyik virágra, ami sikítani kezdett.

- Haha! Mondtam hogy nyerni fogok! - szólt lentről egy igen vékony hang, majd amikor lenéztem három virágot véltem felfedezni, akik a Wonderboyz-os tagok voltak.

- Nyertem a fogadást YunJun, téged tapostak el előbb! Kérem a műtrágyám! - szólalt meg a sárga virág.

- TE SZENT GARNÉLARÁK! TI MIT KERESTEK ITT? ÉS MIÉRT VAGYTOK VIRÁGNAK ÖLTÖZVE? - pattantam el tőlük, mire csak egy hátba veregetést kaptam válaszul társamtól, annyi magyarázattal, hogy ,,Majd később elmesélem...".

Elindultunk megkeresni táncbácsit, mielőtt még bárki hiányolni kezdené és ránk terelődne a gyanú. Útközben barátnőm elmagyarázta az éjszaka történteket, én pedig csak lestem nagyokat, hogy ez most komoly és én mikről maradok le... de ami a legjobban kiakasztott, hogy nekem nem hagyott a borból! Felháborító!

A legközelebb eső csatornában kezdtük el a kutatást, és csodák csodájára pont ott meg is találtuk a keresett személyt, bár ezt természetesen Seul Ra csoda jó szimatának köszönhettük.

- És most? - néztem rá, mire ő csak ördögien elvigyorodott.

- Elvisszük a titkos laboromba! - mondta, majd hátára kapta az egyént, meg engem is, és egy hatalmas ugrással már ott is teremtünk a házuknál, aminek igazából már csak a fele volt épp.

- Ezt a helyet senkinek, de senkinek nem árulhatod el! A létezéséről sem tudsz! - figyelmeztetett, amikor a szobájában lévő páncélszekrény előtt ácsorogtunk.

Csak helyeslően bólintottam és izgatottan vártam mi fog történni. Seul Ra felnyitotta a széfet, majd elindult a belsejébe, én pedig halkan követtem őt, majd mikor beértünk az állam a földet kezdte verdesni a látványtól.

- De hisz ez: NARNIA!!! - kiáltottam boldogan (bár megjegyzem soha nem olvastam a könyvet, sőt még a filmet se láttam).

- CSENDET A TEREMBEN! - ütlegelte trónja előtt lévő kis asztalát egy kitömött fakopánccsal a király, aki nem más volt mint...

- RICKY? - szemeim kb. akkorák lehettek, mint az egész ország a meglepettségtől.

- Pszt! Birodalmi gyűlés van! - csitított el bajtársam.

- Tisztelt összegyűltek, társaim, barátaim, rokonok, családom! Fontos bejelenteni valóm van! - kezdett neki az uralkodó. - A kiscicám vemhes, ezért hamarosan nagypapa leszek! A trónörökös már úton van! - hatalmas tapsvihar és ujjongás töltötte be a helyszínt, de a további eseményekről már lemaradtam, ugyanis barátnőm magával rángatva - majdnem leszakítva karomat - elindult Kukutyinba.

Egy elég barátságos kis erdőbe értünk, ahol megálltunk egy elég termetes fa előtt, melyen egy kis odú is tátongott.

- OH OH OH GLICCS! - szólalt meg hirtelen cimborám, majd egy óriási ajtó, vagy inkább egy lyuk jelent meg előttünk, amin keresztül beléptünk a helyiségbe.

- Ez meg mi volt? Átlagban ilyenkor olyanokat mondanak hogy ,, Szezám tárulj! " meg hasonlók... - voltam kiakadva a varázsszóra, de Seul Ra csak tovább ment egyenesen előre, szótlanul.

Nagyon hosszú, sötét folyóson sétáltunk végig, amely azt hittem soha nem lesz már vége. Rengeteg ajtó is volt mindkét oldalon, de egyikbe se mentünk be, csak előre haladtunk, egészen addig, míg a barlang végén egy szivárványos színű, csillogó bejárathoz nem értünk, melyet barátnőm egy különleges érmével nyitott ki.

Amikor beléptünk gigantikus kék csillogás lett úrrá az egész látókörömben. Egy gyönyörű laboratórium világos kék színben pompázva. Igen, látszik hogy társam kedvenc színe!

- Uh, mi a csuda ez? - repült ki hirtelen Seul Ra zsebéből egy katicabogár.

- Te meg mit keresel itt? - nézett rá értetlenül a lány.

- Én vagyok a te hűséges állatkád ezentúl! Mindenhol veled leszek! - jelentette ki büszkén a lényecske.

- Ha így van... akkor légyszíves menj ki az erdő szélére pár kamillavirágért. Ahogy kimész, rögtön repülj balra. - magyarázott, azzal ő engedelmesen kirepült.

- Öhm... ő volt Youngboy? - érdeklődtem.

- Igen! De most ide lerakom a hullát, és amíg vissza nem jön a katicám, addig előkészítjük az eszközöket! - azzal lecsapta a holtestet egy műtőasztalra, és elindultunk a szertárba - ami egy hatalmas fehér szekrény volt -  és előszedtük a hegesztőt, a fűnyírót, két hurkapálcikát, celluxot, ragasztót, egy kis benzint, no meg egy különleges üvegcsében volt valami titkos szer, amit még nekem se mondott el, hogy miből áll.

Ezután mindent leraktunk egy asztalra, és Katiboy visszatérése után neki is láttunk a munkálatoknak. Lehet jobb ha nem részletezem mit műveltünk, mert még asszisztensként is nehéz és ijesztő munka volt ez az újra élesztés, de azt kell hogy mondjam, többször akarok ilyet csinálni.

Miután észleltük a szívverését, gyorsan elpakoltunk mindent, Seul Ra füttyentett egyet, mire megjelent kismalaca Bozont, felpattantunk a hátára, majd visszavezetett minket a szekrényének a bejáratához.
Onnan futva rohantunk munkahelyünkre, bár még megálltunk annyira, hogy társam cserépbe ültesse újdonsült virágait, utána pedig a bácsit bedobva a táncterembe, mi felcaflattunk az irodába, hogy jelentsük megérkeztünk épségben és egészségesen, de 2 órás késés után lehet, hogy nem fognak repdesni az örömtől.

- Ti meg hol voltatok ilyen sokáig? - érdeklődött Gikwang az igazgató székében ülve, ahogy felénk fordult vele.

- Te mit keresel itt? - szólalt meg elsőnek pajtikám.

- Én kérdeztem előbb. - könyökölt az asztalra és kezeivel megtámasztotta fejét, miközben szigorúan méregetett minket.

- It's a long story... - imitálta az előttünk ülő cselekedetét Seul Ra, majd megkezdődött kettőjük között egy farkasszem nézési párbaj, és legalább egy órán keresztül folytatták ezt a tevékenységet egy pislantás nélkül.

Személy szerint én már rég elhúztam volna a csíkot, csak az volt a probléma, hogy megmoccani nem mertem, annyira izzott körülöttük a levegő, sőt még lélegezni is csak szükség esetén lélegeztem, hiszen féltem, ha bármit teszek vagy szólok rám néznek és felrobbantanak.

- PÁLINKA SZERELMEM LÉGY AZ ENYÉM~ - nyitott be az életemet megmentő személy: Yang YoSeob. - Uh, azt hiszem rosszkor jöttem. - jegyezte meg, és már visszazárta volna az ajtót.

- Könyörgöm, ne hagyj itt velük egyedül, én félek! - irdatlan sebességgel kezdtem felé vágtázni, hatalmas porfelhőt hagyva magam után, és minden lendületemmel teljes testsúlyommal ráugrottam az egyénre, de úgy, hogy beszakadt alattunk a padlózat és zuhanni kezdtünk pár emeletet, egészen addig, amíg egy fürdőszobában kötöttünk ki egy kemény táncedzés után békésen tusoló DooJoon-t megzavarva.

- ÚRISTEN, PERVERZ ÁLLATOK! - azzal a zuhanyzókabinból kidobált ránk minden szépet és jót, pl. samponos flakonokat, szappant, tusfürdőt, hidratálókrémet, hajvasalót (várjunk, az miért volt nála?)...

- Dujun! Nyugi, csak mi vagyunk azok! - csápolt alattam a kis énekes, közben próbáltam legurulni róla.

- Yoseob, te vagy az? - kukucskált ki a függöny mögül.

- Én. Nem kell szégyenlősködni, én már elég sokszor láttalak így. - jegyezte meg a fiatalabbik miután felült fejét simogatva, mivel eltalálta valami, én pedig tovább hemperegtem a nedves hideg csempén.

- Ez esetben... - szólalt meg a leader, majd kilépett a zuhanyzótálcából, de én csak két lábfejét láttam fejemhez igen közel és már majdnem rám lépett, mikor valami iszonyatos sipákoló hangot kezdtem el kiadni, így észrevett.

- Ne haragudj! Nem láttalak! - esedezett bocsánatért mikor feleszmélt, majd felsegített, de hirtelen ebben a pillanatban nem tudtam azt se, hogy fiú vagyok vagy lány... Vagy a zuhanástól, vagy mert eltalált a hajvasaló, vagy azért mert itt áll előttem Yoon Doo Joon egy szál törülközőben. Álmodom?

- Rin Neul!!! - pofozgatott YoSeob, mire kissé észhez tértem.

- TE JÓ ÉG! MI EZ A LYUK? EZ AZ A BIZONYOS AMI LEVEZET A FÖLDMAGJÁBA? - hallottam fentről hangokat, méghozzá Dong Woon-tól, aki ezután letérdelt és felénk kukucskált. - Helló skacok! Mit csináltok? - integetett bájosan, mire megráztam fejem és felálltam.

- Na jó, most már elég volt a mókából. Mi a mai program? - néztem a mellettem levőkre, akik csak egymásra bambultak mozdulatlanul.

- Ma fel kell venni a dalokat! El kell menni a stúdióba! - kiáltott le DongWoon.

- Akkor indulás! Szólj Seul Ra-éknak is! Az irodában vannak! - intettem neki, majd megfogtam a másik két jómadár karját és elkezdtem húzni őket magam után.

***

- Nem jó, nem jó! Kezdjétek elölről! Túl magas hangról kezdtétek! - állított le minket Jun Hyung.

Ha 20-szor nem, akkor egyszer se énekeltük el ezt az egy szerencsétlen sort, ami egyébként az utolsó elénekelendő rész, és már kb. este 9 óra fele járhatott az idő, de Jokert ez egy kicsit se érdekelte. Ő egy fülessel álldogált nyugodtan a stúdió túl oldalán hallgatva minket, de nem tetszett egyik verzió sem, amit felénekeltünk, így tovább folytatjuk a szenvedést.

Eközben Dongwoon vidáman üldögélt az egyik fotelben és telefonját nyomkodta, miközben  Gikwang zenét hallgatva körbe-körbe táncikált a szobában. Számára egy akadálypályát képezett a földön alvó DooSeob páros, akik hol ide, hol oda gurultak álmukban a puha sárgás színű padlószőnyegen. Végül HyungSeung... fogalmunk se volt, hova tűnt, de előbb utóbb előkerül, ha meg nem... akkor majd megkeressük, de abból semmi jó nem lesz!

- Szerintem... - szólt hozzá az eseményekhez a Seul Ra vállán pihenő Katiboy. - Ha kiéneklitek a legmagasabb hangot, ami csak kifér a torkotokon jó hangosan, akkor megsüketül és végre végeznétek ezzel az egésszel.

- Elgondolkodtató... jó ötletnek tűnik, de lehet nem kéne halláskárosodást okozni neki. Végül is csak jót akar nekünk! - simogattam gondolkodva államat.

- Igaz, de ha így folytatja ki fogok akadni és felrúgom... - sóhajtott egyet társam. - JunHyung! Találd már ki, hogy lesz jó, mert nem akarok itt éjszakázni! - kiabált ki neki.

- Nyugi, mindjárt jön az ihlet sugár! - szorította össze jobban becsukott pilláit.

- Tehetnél egy turbómeghajtást arra az ihletre. - jegyezte meg Seul Ra kezeit összefonva maga előtt.

- Ez nem olyan egyszerű. Nem jön ez olyan könnyen.

- A lábammal való rúgómozdulat viszont egyszerűen és könnyen is jön...

- Nyugi Seul Ra! Ne öld meg, úgy mint a Wonder... akarom mondani már Flowerboyzosokat. - tettem kezemet vállára.

- Nem áll szándékomban, de ez mára nekem sok(k). - jegyezte meg egy sóhajtás kíséretében.

- EVERY DAY I SHOCK, EVERY NIGHT I SHOCK~ - énekelte fel ezt az egy sort Dong Woon a kis vita és azon belül az utolsó szó hallatán.

- Meg van! - jelent meg egy villanykörte a rapper feje felett.

- Én is kitaláltam már mivel fogok felaprózni mindenkit. - mosolygott barátnőm igen ijesztően.

- Csak te énekeld ezt a sort Seul Ra, méghozzá úgy, ahogy a legeslegelején megbeszéltük! Utána végeztünk.- tapsikolt örömében Jung Hyung.

- Eléneklem, de aztán megzongoráztatom a baltámat a hátadon. - suttogta halkan a mellettem álló, majd gyorsban lerendezte a dolgot.

Egyébként hihetetlen, hogy ez az első komoly stúdió felvételünk és nagyon kevés hibát vétettünk. Igen, mindig leállítottak minket, de legtöbbször azért, mert valami alapból hibádzott. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy pl. Seul Ra is ezt az utolsó sort egyedül így könyökből kiénekelte, mint valami vérbeli profi... Kicsinek érzem mellette magam, mert nekem nem megy ilyen jól, eh.

- Vége? - emelte fel fejét kómásan Yo Seob.

- Igen, úgy hogy mehetünk! - örült Dongwoon is.

- Ez esetben... - szólalt meg Giki. - Én veled tartok Rin, mert nálad felejtettem a táncrudamat.

- Oh, elhoztam! Jó, hogy szóltál, mert el is felejtettem. - azzal előhúztam a zsebemből az eszközt és átadtam a fülhallgatós embernek.

- Köszi! - mosolygott. - Hát akkor szerint mehetünk is fiúk! Ugye?

- Persze! - pattant fel a leader. - Szervusztok lányok! - intett egyet, azzal egymás mögé álltak mind az öten az ajtó előtt, megfogták egymás vállát és mint az ovisok vonatosdit játszva elindultak dormjuk felé.

- Én ezt nem akartam látni. - pislogott értetlenül barátnőm egy kis szünet után.

- Én se... de már mindegy. - vontam vállat.

- Héj, egyébként nincs kedved átjönni és nálunk aludni? El kéne a segítség... nem értek a virágokhoz.

- Oké! - egyeztem bele, majd elindultunk Seul Ra-ékhoz.

Mikor odaértünk, kicsit átrendeztük a szobáját, majd kertészkedtünk egyet. Nem sokkal ezután még elszórakozgattunk, heccből írtunk egy új dalt és már előre megterveztük, milyen klipet akarunk majd forgatni a címadó szám mellé.

Igen, sejthetitek, mekkora egy oltári baromság pattant ki a fejünkből: a Beastes fiúk húsvéti nyuszinak öltözve kötnek ki a Télapónál munkát kérlelve, mivel a válság miatt nincs szükség annyi nyúlra. Télapó nehezen, de beadja a derekát és mi, a szorgos kis törpék, avatjuk be őket a játékkészítés fortélyaiba, majd a legvégén véletlenül felrobbantjuk az egész kócerájt. Elég színes fantáziánk van, hehe.

- Jó éjszakát Rin Neul! - szólalt meg végül társam álmos hangján, mikor már úgy éreztük elég volt a dumálásból.

- Jó éjszakát Seul Ra! - viszonoztam gesztusát.

- Jó éjt csajok!

- Jó éjt Hyun Seung! - köszöntünk kórusban.

Várjunk csak... HYUNSEUNG?!?!?!

6.rész

Kwon Seul Ra POV.

A hosszas gyakorlás után amit Rinneüllel folytattuk hazafelé vezetett mindkettőnk útja, ám én nem gondoltam, hogy valaha is ekkora meglepetés fog érni. Na jó, azon kívül, hogy alkalmasnak találtak és beválasztottak az újonnan választott bandák közé. Elvileg először úgy volt, majd egy több tagosba raknak bele, de valamiért a góré máshogy döntött. Mondjuk, most már egyáltalán nem bánom, hisz' egy rendes lánnyal hozott össze a sors, akivel tök gyorsan összebarátkoztunk és eddig még nem veszekedtünk, és ez csoda!!

Pff, megint elkanyarodtam a témától. Szóval, először is rettentően furcsálltam azt, hogy a lakásunkban még ilyen későn is égett a villany, mert anyáék kivételesen esti műszakban vannak a héten, bátyám pedig éppenséggel ilyenkorra segg részegre szokta inni magát, ezért mindig alva találom meg amikor hazajövök, de most még is parti hangulat uralkodik, mivel ide kintről hallom a fullra felcsavart hangfalak dübörgését.

Óvatosan benyitottam, de azonnal be is csuktam az ajtót, miután megéreztem ezt a tömény alkoholt és bűzt, ami bentről áradt. Úr Isten, valaki itt megdöglött vagy mi a szösz? - csíptettem az orromra egy ruhaszárító csipeszt, vettem egy mély levegőt, s így próbálkoztam meg újból a tervemmel.

Ahogy beléptem a helyiségbe, észrevettem, hogy mindenhol ruhák vannak szanaszét dobálva, s néhol elvétve találtam üres piás üvegeket is. Aztaa! Most bátyám túl depis ehhez, vagy nem tudom, de egyedül soha nem tudna ekkora rendetlenséget csinálni, kivéve ha...ÉDES ISTENEM! - ijedtem meg teljesen, mikor átfutott agyamon egy kósza ötlet, ezért fejvesztve rohangáltam a szobák között és végig reménykedtem, nehogy beigazolódjon baljós gondolatom.

- RAGYOG A SZÍVEM MINT A NAP *hukk* SOHA SE VOLTAM BOLDOGABB *hukk* - hallottam effajta éneklést óriási nagy zajjal karöltve, amint lépkedtem a fürdőszoba felé.

Istenem, pont ettől féltem...Ezek tényleg itt vannak. Zavartan nyitottam be a fürdőbe teljesen felkészületlenül, mert ezek az oltári nagy barmok mindig tudnak meglepetést okozni, akárhányszor találkoztam már velük. Hát, asszem' most sem csalódok bennük. Odabentről áradt a pia szag és a füst, ám amikor megláttam, mi történik odabent szó szerint elkapott a röhögés, ilyet még nem pipáltam, esküszöm!

Nos, vázolom a helyzetet, remélem ti is olyan jól eltudjátok majd képzelni, mint ahogy valójában történt. Szóval, bal oldalt volt egy fürdőkád, amelyben egy fekete, göndör hajú srác feküdt Jack Danielses üveggel a kezében és éppen húzta a lóbőrt. Ezt a jelenetet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor Ke$ha a Tik Tok számában pózol ugyan így. Ő nem más volt Hölgyeim és Uraim, mint Bak ChiKi, vagy máshogy mondva a Wonder Boyz rappere és leadere, nagy tapsot neki!
Akkor, felülről a plafonon volt egy lámpa, és arról fejjel lefelé lógott egy szőke hajú egyén, akinek a lába oda volt kötve a lámpához és piros papucsot játszott önmagával, bár eléggé furán nézett, mikor elővett egy lapot és az rögtön a földön kötött ki, már kész domb volt belőle. Úgy látszik részegen még nem hallott arról, hogy gravitáció... Nos, az ő neve Woo MinYoung volt, művésznevén Youngboy, aki szintén rapper volt.
A harmadik személy, kinek barna hajkoronája volt és Won YunJunnak(Master One) hívták éppen most hívta ki egy szumópárbajra  legjobb barátját: Kim TaeHyunt(K). Mindketten eredeti tunikába voltak, majd olyanokat lépkedtek, hogy a talaj is mozogni kezdett alattuk, miközben mint egy feldühödött bika fújtattak egymásra.
Már csak egy ember hiányzott a gyönyörű összképből, ő pedig nem volt más, mint az én egyetlen drágalátos bátyám. Végignéztem a hullarészeg embereken és azon tanakodtam, vajon ha megkérdezném őket holléte felől, adnának-e értelmes magyarázatot. Jól gondoljátok: valószínűleg nem. Sőt, ha józanok se tudnak hülyeségen kívül normális dolgot mondani, bár próba cseresznye. Odamentem Youngboyhoz (mivel ő tűnt legértelmesebbnek a többi közül, ChiKi meg ugye alapból kiesett) és rögtön meg is interjúvoltam:

- Héj! - csaptam meg a fejét, hogy rám figyeljen, de ő, mintha csak egy robot lenne bámult a kártyákra és hullajtotta lefelé őket a padlózatra.

Mikor megelégeltem ezt a semmire nem vezető hülyeséget, elővettem a zsebemből egy papírt, hoztam a konyhából egy széket, s felálltam rá, majd a fehér csodával elfűrészeltem a kötelet, így a szőkeség akkorát koppant a padlón, hogy az beszakadt egyenesen a pincénkbe. Ohóó! Álljunk csak meg... NEKÜNK MIÓTA VAN PINCÉNK?!!

Nagyot néztem, amikor megláttam a tátongó fekete lyukat, amely valami titkos helyre vezetett, s melyre már a többi 3 tag is felfigyelt és csatlakoztak hozzám, épphogy el nem estek, de véletlenül, egészen véletlenül belelöktem őket is, majd utánuk ugrottam.

- Wooow! - hagyta el mindenki száját ez a csodálkozó hang.

- Ez...ez...ez...-hebegett - habogott Master One földig érő állal...

- Egy borospince... - fejezte be az előbbi elkezdett mondatát Taehyun csillogó szemekkel.

Ahogy körbenéztem mindenfelé csupán csak hordókat láttam, elképesztő volt! Úgy döntöttünk a többiekkel, hogy felderítjük a helyet, ezért nekivágtunk a hosszan elnyúló folyosónak, miközben telefonunkkal próbáltuk megvilágítani előttünk az utat, ám amikor rájöttünk semmit sem látunk, bevetettük a B tervet, vagyis Master Onet. YunJun azonnal értette a célzást, lekapta magáról a pólóját és egyből megvilágosodtunk, mivel neki olyan különleges képessége van, hogyha sokat iszik, akkor foszforeszkálni kezd és ez most pont kapóra jött. Innentől kezdve már olyan könnyen szeltük az utat, hogy olyan körülbelül 5 perc után a végére értünk, de pont nem erre a fogadtatásra vártunk. A sarokban volt a legeslegnagyobb hordó, amelynek a csapján ömlött ki a vörös nedű, egyenesen az alatta fekvő bátyám szájába! Na jó...EZ MOST KOMOLY????

- Kwon Chan Ho a mindenedet! - csattantam fel, körülöttem pedig feketén izzott a levegő, miközben gyilkos szemekkel néztem testvéremet, ahogy még mindig nyalogatja a csapot, mint kutya a tányérját, pedig nem is jött már belőle semmi.

Ezután ijedten nézett felém egy: 'O-ó! Most lebuktam és meg fogok halni' kifejezéssel. Hát, rohadtul jól gondolja!
- Hogy tehetted ezt velem? És tudod mi ebben a dühítő? - mindenki rázta a fejét jelezve, hogy fogalmuk nincs a dologról. - AZ, HOGY TUDOD MENNYIRE ALKOHOLISTA VAGYOK, MÉG SEM ÁRULTAD EL NEKEM EZT A HELYET, AMELY JOBB MINT A PARADICSOM! - üvöltöttem a fülébe, mi kis híján károsodott a magas frekvenciámtól.

Ezek után fogtam magam és kilyukasztottam az összes hordót, hogy ha már az enyém nem lehet ez a sok finomság, senkié sem! Kész folyót fakasztottam a borból, amely elég gyorsan a felszínre tört és elárasztotta az egész házat, majd kirontott az útra és egyszer csak azt veszem észre, hogy az utca népe ki jön a lakásból, és mindenki mosollyal az arcán ordibálja: INGYEN BOOOOOOOOOOOOOOOR!!

- Neeeeeeeeee! - fulladoztak a WB tagjai a Chan Ho-val együtt a boruk után. Nem inkább örülnének ennek, mivel nem sok mindenki mondhatja el magáról, hogy nem vízben fürdik hanem borban.

Fél óra múlva az egész város csont részeg volt, mert felitták az egész piafolyót. Ennek örömére összecsaptam elégedetten a két kezem, majd neki láttam rendbe tenni a házat. Időközben kiderült, hogy az öt jómadár annyira mohó volt, hogy belefulladt a vörös áradatba, ezért, hogy ne legyen annyira feltűnő, úgy gondoltam, ások nekik egy gödröt a kertünk közepén és beledobálom őket. Miután mindezekkel végeztem, mintha mi sem történt volna mentem be a szobámba nyugovóra térni.

Reggel, ha hiszitek, ha nem, arra ébredtem, valakik veszekedtek az ablakom alatt. De nem is akárkik! Gyorsan magamra kaptam valami göncöt, fogat mostam, megcsináltam a hajamat...Meg tudjátok, amit ilyenkor egy lány szokott csinálni. Aztán fogtam magam, s kimentem a kertünkbe, ám ekkor újabb csodát fedeztem fel. Először azt hittem, csak a szemem káprázik, majd rá kellett jöjjek, MÉG nem hülyültem meg teljesen. Olyan naiv voltam, hogy biztos csak a szomszéd kislányok játszanak az ablak alatt, de tévedtem. EZEK MÉG HALÁLUK UTÁN IS ÜLDÖZNEK!
3 virág nőtt ki a földből (rózsaszín, narancssárga és egy lilás) akik beszéltek egymással. És ezek nem voltak mások, mint a Wonder Boyz tagjai, kivéve persze Youngboyt, mert ő virág helyett egy katicabogár lett és nyugodtan csücsült TaeHyun fején...khm..akarom mondani, szirmain.

- Héj! Vidd innen a leveled az arcomból te tökfej! - fészkelődött a helyén Master One, aki éppen ChiKivel veszekedett. - Nem hallod! Benne vagy a magánszférámban!!

- Még is megmondanád, hogyan mozduljak meg, mikor le vagyok gyökerezve?? Hee?! Gondolkozz már mielőtt beszélsz! - oktatta ki a leader a másikat
- Jaaa, hogy neked nincs is agyad, akkor megértem mért vagy ennyire popó hülye!!

Hát ebből az egészből az lett, hogy a két elmebeteg egymásnak esett, ráadásul tökre hihetetlen, de Yun Junnak még vámpírfoga is nőtt! Na igen, szóval kezdek félni... Míg ők gyepálták egymást, észrevettem, hogy valaki megint hiányzik.. Vajon ki? Szerintem tudjátok a választ, mondanom sem kell.

- Te Kati! - szóltam a napozó bogárkának - Merre van Chan Ho?

- Hm... azt hiszem éppen a földben udvarol egy gilisztalánynak - mondta mindent tudóan Kati.

- Ááá, már mindent értek! - bólintottam egy nagyot.

- Te Youngboy, nem bánnám ha nem tennéd tönkre a szirmaimat. - szólalt meg rosszallóan TaeHyun, miközben leveleivel próbálta elérni Katit, bár sajnos nem voltak elég hosszúak, ezért hát letett erről és inkább próbált beletörődni a dolgába.

- Hééj SeulRa!! - kiáltott valaki a távolból, mire odakaptam a fejemet és láttam, hogy csapattársam roham hozzám fejvesztve, elég bárgyú és szomorú ábrázattal.

- Mi a baj?

- Nem fogod elhinni, mi történt! - fújta ki magát a futás után RinNeul.

***
Utóirat Master One-tól.:
- KÖNYÖRÜLJ RAJTAM, NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE!!! ÚR ISTEN, KISZÚRTA A SZEMEMET EGY TROLLFÉSZ MÉHECSKE!

5.rész

Park Rin Neul POV.

- Hova-hova? - érdeklődött kedvesen mosolyogva.
- Öhm... táncbácsihoz! - szólalt fel először barátném ujját az égbe emelve, amivel majd nem kiszúrta az előbbi szemét.
- Elkísérhetlek titeket? - kérdezte aranyosan.
- PERSZE! - vágtam rá gondolkodás nélkül.
- De előtte mit szólnátok ha meghívnálak titeket kajálni? - tette fel az ajánlatot vendég, mire társammal csillogó szemekkel bólogattunk.
- Héj, és velünk mi lesz? Én is éhes vagyok... - gyűltek könnyek Seobie szemeibe.
- Mi is megyünk majd kajálni hamarosan. - veregette meg buksiját Dujun.
- Jöhettek ti is! - jelentette ki barátnőm.
- De... - kezdett bele a minket meghívó.
- Gyertek! Majd később megkeressük a táncos talpú tanárunkat! - azzal Seul Ra mindenkit egy rakásba fogott és elindultunk a legközelebb eső étterem felé.

Mindenki helyet foglalt, majd az étlapokat kezdtük el vizslatni, bár az én szemem inkább egy személyen akadt meg, azon, aki meghívott minket: Ahn Jaehyo-n. Mikor észrevette mennyire bámulom rám pillantott, mire csak zavartan és fülig elpirulva hajtottam le fejem.
- Paprikás krumpli! 10 db paprikás krumplit legyen szíves! - tette fel a rendelést a pincérnek Dongwoon.
- 10? Hiszen csak kilencen vagyunk! - jegyezte meg okoskodva Hyungseung.
- De én kettőt érek, szóval nekem kettő kell! - jelentette ki a másik, mire Seungie továbbá inkább csöndbe maradt.
- Miért a legdrágább menüt választottátok? - sírt Jaehyo.
Legszívesebben most szétölelgettem volna, és soha soha nem engedtem volna el.
- Ne bőgj! - mártotta bele könyökét bordáiba a mellette ülő társném, mire abba hagyta a bőgést, de 'megsebzett' testrészét fogva rádőlt a mellette ülő Gikwangra.
- Nyugodjatok meg emberek, csigavér! - tapsikolt lenyugtatva a népet a leader.
- CSIGA? HOL??? - pattant fel félelmében Seobie egyenest ölembe.
- Sehol, ezt csak úgy mondani szokták! Egyébként meg szállj le rólam a 100 kilóddal! - szóltam rá a megijedtre.
- Nem is vagyok olyan nehéz. - tápászkodott le rólam sértődötten, majd karjait összefonva ült tovább mellettem.
- Parancsoljanak. - tette le elénk a pincér az ételt, mire Dongwoon pár másodperc alatt végzett is az első adaggal, de volt egy kis bibi, a második adag sehol se volt.
- Egy ember, két ember, három... tíz ember. Mióta vagyunk mi tízen? - számolt magában a maknae. - HÉJ, TE KI VAGY ÉS MIT KERESEL ITT? ÉS MIÉRT ESZED A KAJÁMAT?
- Bocsi, csak jó társaságnak tűntetek és ideültem.
- Tao? - szólalt meg a pincér.
- KRIS!!! - pattant fel a hozzánk csatlakozott, majd a felszolgáló nyakába ugrott.
- Ezek most tényleg az EXO-s tagok, vagy csak túlzottan megszállott fanok, akik azoknak öltöztek be? - gondolkodott hangosan Joker.
- Szerintem ezek az original tagok... - jegyezte meg Dujun.
- YAOI!!!!!!!!!!!! GPŐSDOGHSDDGSOPGHDIPHDGSHG! - csattant fel barátném majd csillogó szemekkel vizslatta a földön hempergőket.
- Kris! Ne munkaidőben élvezkedj! Takarodj dolgozni, vagy levonok a béredből! -szólalt meg a pult mögül a góré, mire a felszólított rögtön haptákba állt és folytatta a munkát, mintha mi sem történt volna, közben pedig Seul Ra kezdett el Tao-val hemperegni. Szegény... egy életre megbánta, hogy csatlakozott hozzánk.
- Szerintem most már elég a lazsálásból. Keressük meg a koreográfust és utána zúzzunk haza! - emelte fel mutatóujját szokásához hívően a leader.

Az ötletet mindenki támogatta Dongwoonon kívül, ugyanis ő még mindig az ellopott kajája miatt panaszkodott. Hirtelen leoltódtak a fények és egy kis szünet után a fénycsóvák lepték el a színpadot.

- És a színpadon a Brémai Muzsikusok! - majd hirtelen tapsvihar keletkezett és elkezdődött a nóta.
- ŐK A KEDVENC EGYÜTTESEM! - pattant fel a helyéről Dujun majd táncolni kezdett, egészen addig míg végül a színpadon nem kötött ki és ő is beszállt a zenélésbe. Nem sokkal utána mindannyian csatlakoztunk és az étteremben az összes vendég a sárgaföldig itta magát, így senki nem fog emlékezni arra hogy a Beast, Jaehyo a Block B-ből, két EXO-M-es tag, no meg két idióta lány mulattatta a népet az ebédidő kellős közepén.

A móka után rájöttünk mit is akartunk eredetileg és visszamentünk a céghez megkeresni a tánc bácsit, de nem találtuk sehol, így kénytelenek voltunk a lakására menni, hiszen ha nem mutatjuk meg neki a betanult táncot minél előbb, el fogjuk felejteni.

Egy közepes méretű, kis kertecskével ellátott ház előtt álltunk a külvárosban. Egy kicsit csodáltunk Szöul eme részének szépséget, hiszen tele volt fával, virágokkal és nagyon tiszta is volt, míg végül az elmélkedés után megnyomtam a csengőt. Vártunk egy 5 percet, de senki nem nyitott nekünk ajtót, illetve a házban se láttunk mozgást és hallani se hallottunk semmit, mire Junghyung türelmetlenül és eszeveszettül kezdte el nyomkodni a csengőt, de még mindig nem történt semmi.

- Más módszert kell bevetnünk... - jelent meg egy ördögi vigyor Seul Ra arcán. Mivel annyira még nem ismerem nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de egy valami biztos: SEMMI JÓT!

***

- KÉSZEN ÁLLTOK? - kérdezte társném.
- IGEN, MEHET! - kiabáltuk egyszerre, ahogy az egyik bokorba elbújva, terepmintás katonai ruhában hason fekve vártuk, hogy barátnőm megnyomja a piros gombot ami felrobbantja a ház kapuját.

Nem is kellett sok neki, rögtön meg is nyomta és egy hatalmas robbanás keletkezett, egy apróbb földmozgás kíséretében. A közelben lévő madarak szanaszét repdestek ijedtükben, sőt egy tojás még Jaehyo fejére is pottyant, és természetesen szét is tört rajta, így tönkretette a tökéletesen megfésült haját.

Közben a keletkezett porfelhő kezdett szertefoszlani, mi pedig kimásztunk rejtekünkből és elindultunk felderíteni hol van tanár bá', de előtte a bejárati ajtón is elvégeztük ugyanezt a folyamatot.

- Nincs sehol. De ha nem itthon és nem a munkahelyén van, akkor hol lehet? - gondolkodott Hyungseung.
- Meleg bárban! - pattant ki az ötlet Gikwang fejéből.
- Oda mehetünk. - jelentette ki Tao örömittasan és már el is indult a megfelelő irányba.
- Hééééj... - szólt rá Kris, mire a Panda inkább visszafordult és szomorúan megállt előbbi helyén.
- Szerintem menjünk vissza és még egyszer kutassunk át mindent. - tanácsolta Dujun.
- Szuper, ott legalább megcsinálják a hajamat, mert semmivel nem jön ki a tojás. - siránkozott Jaehyo.
- MAJD ÉN! - léptem oda hozzá és már nyúltam volna a fejéhez, de Seul Ra leállított.
- NEM! Emlékszel mi történt a múltkor? - vetett rám egy mindent eláruló pillantást, és előjött az emlékkép amikor kissé megkopaszítottam. Azt a bizonyos tincset azóta is magamnál tartom, hát ha még hasznom lesz belőle...
- Igazad van, majd ott... - sóhajtottam fel fájdalmasan, hiszen már teljesen beleéltem magam, hogy megérinthetem életem szerelmének puha, selymes haját. Majd máskor~

Visszatértünk és ismét megkezdtünk a keresést a munkahelyen, mire egy hatalmas sikítást észleltem a férfi toalettből. Vajon miért van  deja vu érzésem?

Mindenki beözönlött a mellékhelységbe, majd egy nem túl kellemes látvánnyal találtuk szembe magunkat.

- Belefulladt az arany vécébe! - mutatott a keresettre remegő kézzel Dongwoon, mire mi csak kikerekedett szemekkel bámultuk a hullát, és már csak a víz lefolyó hangjára lettünk figyelmesek.
- TE MEG MIT MŰVELSZ? - eszméltem fel, majd a vécékagyló mellett álló Yoseobra vetettem gyilkos pillantást.
- Lehúztam a vécét. És mivel eldugította kissé, így vitte magával a vécé kefét is. - mondta teljesen természetesen, majd zsebre dugott kézzel nemes egyszerűséggel kisétált a helységből.

Egy darabig mindenki csak tányérnagyságú szemekkel figyelte, ahogy kiment, majd utána az ajtót, ahol távozott, egészen addig, amíg Gikwang fel nem eszmélt.

- Nem fizettük ki az kaját az étteremben!
- Áh, nekem úgy is vissza kell mennem. Kifizetem nektek, mivel ilyen jót szórakoztam veletek! - mosolygott Kris, mire mindenki megkönnyebbült, főleg a Block B visual, hiszen így nem neki kell kifizetnie.
- Nos, akkor megyünk is, mert a főnök kirúg, ha ilyen sokáig vagyok el! Szevasztok skacok, majd még találkozunk! - folytatta kacsintva, majd belekarolt Taoba és már el is száguldottak.
- Én pedig, ha már ilyen jól alakult, indulok a fodrászomhoz! - jelentette ki JH, mire nekem rögtön könnybe lábadtak szemeim.
- Mi a baj? - nézett rám lepetten Hyunseung.
- El fog menni... - mondtam alig hallhatóan, mire ő odasétált hozzá és odasúgott neki valamit. Kicsit elbeszélgettek, míg végül Jaehyo végleg elment, viszont Hyungseung visszasétált hozzám, és egy cédulát nyomott kezembe, amit a lehető legnagyobb óvatossággal kezdtem el forgatni.
- A telefonszáma... el ne veszítsd, megszenvedtem érte! Sokkal tartozol nekem! - jelentette ki, mire rögtön nyakába ugrottam hálaadás képen.
- KÖSZÖNÖM JANG HYUNG SEUNG! TE VAGY A VILÁG LEGJOBB FEJ IDOLJA! - fojtogattam ölelésemben.
- Kislány szállj le róla, még szükségünk van rá! - szedett le róla Junghyung, mire Seungie, csak levegőért kapkodva hempergett a földön.
- Ne haragudj! Még egyszer köszönöm! - küldtem neki utoljára egy puszit, majd boldogan elpattogtam Seul Ra-t is magammal vonszolva egészen a táncteremig.

- Miért is hoztál ide? - érdeklődött miután megérkeztünk.
- Azért, hogy gyakoroljuk a táncot, illetve most Jaehyo által rengeteg ihletem lett! - pörögtem-forogtam boldogan majd berúgtam a hifitornyot és neki láttunk a munkának.

Rengeteget gyakoroltunk, és nem is álltunk meg egy percre se, legalább is én nem, hiszen agyamat olyan szinten ellepte a rózsaszín köd, hogy nem éreztem semmit, csak csupa örömöt és boldogságot, no meg találkoztam Pegazussal az unikornissal, vagy azt csak álmodtam?

Lényegében egészen késő estig gyakoroltunk, majd utána valahogy hazakászálódtunk, de amikor hazaértem egy hatalmas meglepetés fogadott, amire egyáltalán nem számítottam...

4.rész

Kwon Seul Ra POV.

Ez az, végre betoldották azt az ominózus foltot a fejem tetején, amit még barátnőmmel alkottunk a kórházban és aminek következtében a hajam járt eléggé rosszul. Bár, ha jobban belegondolok, most már nem is bánom, hiszen szerintem sokkal jobb lett így a frizurám, szóval ezer hála annak az aranykezű fodrásznéninek! A tetszésemet mindenkinek a tudtára is adtam a viselkedésemmel, hiszen minden egyes kirakatnál, tükörnél megálltam nézegetni újdonsült koronámat, míg végül két barátomnak úgy kellett elvonszolniuk onnan.

- Hé, ez nem ér! Látni akarom magam! - hisztiztem miközben mind a ketten közrefogtak és úgy vontattak maguk után, ám az egyáltalán nem számított, hogy félig felszánthatom az aszfaltot, esetleg a bőr is le jön a fejemről. Áh, mit számít ez, nem igaz?

- NYUGHASS! - ütött a fejemre Rin Neul bohókásan, látszólag nem hatotta meg esdeklésem az elengedésem ügyében, inkább szenvedtetett tovább.

***

- Huh, már azt hittem örökké cibálni fogtok, de hál' Istennek gyorsan ideérkeztünk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én tökre elfáradtam - húztam volna ki a bejárati ajtót, viszont az meg se mozdult. Próbálkoztam még párat, amikor hallottam a másik kettő kuncogását a hátam mögül. - Még is mi oly' vicces? - rivalltam rájuk, mire ők a kilincs fölötti feliratra mutattak. 'Tolni' - Na basszus - horgasztottam le a fejemet, mert nem akartam, hogy lássák mennyire elpirultam a szégyentől. Yoseob és Rin Neul látszólag jól szórakoztak a szerencsétlenségemen, hiszen szerintem a mellettünk lévő városban is hallani lehetett a belőlük kitörő nevetőgörcsöt. Én sértődötten suhantam be az ajtón, egyenesen fel a lépcsőn.

- SEUL RAAA!! - kiabált mögülem barátnőm, miközben sebes futólépésekkel haladt felém, mígnem rá ugrott a hátamra és azt várta, hogy vigyem be az ajtón, ahol már valószínűleg a Beastesek idegesen várták a megérkezésünket. Yoseob eszmélt fel először, és úriember módjára beengedte magát elsőnek. Ezután mi jöttünk VOLNA, ha ez a két marha együtt befért VOLNA az ajtón. Éppen le akartam volna tenni az utasomat, mikor egy fantasztikus ötlete támadt. Kivett a zsebéből egy mini kalapácsot és elkezdte bontani a felettünk lévő falat. Addig-addig verte, amég be nem fértünk.

- Én ezt nem akartam látni - csóválta a fejét szörnyülködve a leader. - Biztosan jó helyre jöttünk mi, és nem pedig a diliházba? - tette fel a költői kérdést a csapat többi tagjának, amelyre ők egy biztató mosollyal megrázták a fejüket.

- Tyűű Seul Ra, most látom milyen jó lett a hajad! Sokkal jobb mint az előző - kapott észbe Junhyung, mikor én éppen ledobtam magamról a rám nehezedő csapattársamat, mire ő mint egy macska talpra érkezett, de eközben Yoseob - aki nem látta eme csodálatos trükköt - a segítségére sietett, így telibe találták egymást, és végül ténylegesen a földön találták magukat.

- HOGY TEHETTED EZT VELEM? - kezdett el annyira bőgni barátnőm, hogy szerintem ezt még a Han folyó is megirigyelhette volna. Miután kibőgte magát átváltozott bérgyilkossá és a rajta pöffeszkedő egyént lerúgta magáról, majd elkezdte játékosan püfölni. Ebből a mókából persze a többiek sem maradhattak ki, ezért aki akit ért rúgdosta, verte és más egyéb finomságokat csináltak, puszta szeretetből.

- HÉ EMBEREK, JÖN A GÓRÉ!! - kiáltott fel Dongwoon, akit éppen Junhyung lógatott ki az 5. emeleti ablakból, és a hír hallatára VÉLETLENÜL elengedte a lábát az előbb említettnek, így ő, mint a menő akciófilmekben zuhanni kezdett, de Superman képességeinek köszönhetően megkapaszkodott az egyik párkányban és visszaugrott a szobába.

- BASSZUS, MOST MIT CSINÁLJUK? HA MEGLÁT MINKET A FŐNÖK TUTI VÉGE AZ ÉLETÜNKNEK ÉS AZ ÁLLÁSUNKNAK IS EGYARÁNT - kezdett el körbe-körbe futkározni megveszve a hullának kinéző Hyunseung, akit végül a bölcs Kikwang csapott fejbe egy baltával.

- Gyorsan pakoljunk össze, még van kemény egy percünk erre, ha mindenkinek őrült gyorsaságban kezd el járni a keze még megúszhatjuk a kidobást! - emelte égbe szokásosan Dujun a mutató ujját, mire mindenki egyet értett ötletével.

Ezért hát az egész csapat feltápászkodott a földről és írtózatosan gyors sebességgel kezdtek mindent a helyükre pakolni. A lányok pillanatragasztóval az eltört tárgyakat kezdték összeragasztani, míg a fiúk próbálták rendbe hozni a kettétört kanapét, és a gardróbból kiesett ruhákat. Mivel az előbbieket nem volt idejük összehajtani így az egészet úgy ahogy volt visszadobálták, és csak reménykedni tudtak, nem fog kiesni belőle az egész tartalom. Még hátra volt az vértócsák feltakarítása, amire már szinte semmilyen idő nem volt, mert már hallották a feléjük közeledő, gyilkos lépéseket.

- Úr istenööö! - kutatott Sherlock Holms stílusban Yoseob a felmosóért, amit az utolsó pillanatban megtalált, és egy vízcsíkot húzva felitatta a piros foltokat, még épp idejében.

- HÁT ITT MEG MI A FÉSZKES FENE TÖRTÉNT?? - csapta ki idegesen az ajtót a góré, de meglepődött, amikor mindenki egyenes háttal ült körbe és a Beastesek nagyba magyarázták az éneklés fortélyait a lányoknak.

- Szóval ha nem tudod kiénekelni a magas c-t, mint ahogy Sungjong az Infiniteből, semmi gáz nincs vele, ezért jó a playback... Ó főnök Úr, üdvözlöm! - köszönt Dongwoon hadonászott beszélés közben, hogy minél érthetőbben és hitelesebben el tudja hitetni a főnökkel, itt bizony semmi rossz dolog nem történt. Mi is így tettünk.

- Képzeljétek el, az előbb szólt a rendőrség, mert valaki felhívta őket, hogy itt túl sok a zaj, ezért feljelentettek minket csendháborításért, de nem értem mi lehetett a bajuk, mikor ilyen szépen dolgoztok, ezt örömmel látom - mosolyodott el kedvesen, és immár a komoly ráncai is eltűntek az arcáról.

- Ez komoly?? - vakargatta a tarkóját idegesen Rin Neul - Pedig mi csendben gyakoroltunk keményen a comebackre...

A góré még beszélt pár szót, majd arra hivatkozva, hogy legyen időnk fejlődni elhagyta a szobát, mire a kanapé alattunk kettétört, a megragasztott tárgyak széthulltak, a szekrényből az összes ruha kiesett, a szekrény pedig ránk dőlt teljes erővel.

- Ez meleg helyzet volt! - törölte le a verejtéket homlokáról Dongwoon, majd mindenki megkönnyebbülten sóhajtott egyet.

- De most mit kezdjük ezzel a feldúlt szobával? - kérdeztem, nem mintha túlzottan érdekelt volna az egész, de ha megtudja valaki hogy mi műveltük ezt, tuti, hogy úgy kirúgnak innen, hogy a lábunk se éri a földet.

- Nos... - szólalt meg a leader. - Szerintem távozzunk innen, és tegyünk úgy, mint ha mi sem történt volna!

Mindenki beleegyezett, majd rögtön el is húztuk a csíkot és lementünk volna a táncterembe, de Giki előbb engedélyt kért a mellékhelységre való távozáshoz. Nyilván nem szerettük volna, hogy efféle problémái adódjanak így természetesen kiengedtük, addig beértünk a megfelelő terembe, majd komolyan megpróbáltuk volna kezdeni a gyakorlást és a tanácskérést, amikor egy igen nagy sikításra lettünk figyelmesek.

A hang irányába kezdtünk el rohanni, ami a Giki-féle mellékhelységhez vezetett.

- Majd én! - szólalt meg Dongwoon és bement, de ő is elsikította magát, mire mindannyian ijedten néztünk egymásra.

- Én félek! - ugrott Dujun ölébe Seobie félelmében.

- Nyugi, kis pajtás! Menjünk be mi is, lehet csak fölöslegesen aggódunk! - jelentette ki büszkén a leader, majd a maradék fiú is bement és ők is hangos ordításokba kezdtek.

- Mi nem mehetünk be a fiú vécébe... De akkor is kíváncsi vagyok mi történik ott! - nézett rám társam, mire egyetértően bólogattam.

- Na, jó! Csak nem lehet olyan szörnyű! - mondtam végül, majd Rinnel bementünk és megláttuk a csillogástól elájult Beast tagokat.

- Né... nézzétek! A...aranyból van a vécé!!! - dadogta Seungie, mire tenyeremet homlokomhoz csapva jeleztem türelmetlenségemet és hogy elegem van már abból, hogy nem haladunk sehova.

- Gyertek, most már tényleg gyakorolnunk kell! Szükségünk van rátok! - cibálta ki Rin Neul egyesével a tagokat, majd én is besegítettem neki, de véletlenül úgy megrántottam Woonie pólóját, hogy leszakadt róla.

- Upsz! - tettem szám elé a kezem, mire a fiúk csak ijedten néztek rám, ugyanis nem holmi akármi szövetből volt a ruhadarab. Ezt látva barátnőm hozta a varrókészletét, átadta nekem, gyorsan megvarrtam a Klájdungot és zúztunk vissza VÉGRE a táncterembe és elkezdtünk NORMÁLISAN - legalább is hozzánk mérve - gyakorolni.

***

Pihenéskép rádiót kezdtünk el hallgatni, mire megszólalt egy Beast szám, történetesen a Shadow, és hirtelen előjött Rinből és belőlem a fangirl, mire elkezdtünk énekelni és táncolni, sőt végig különleges pacsiztuk az egész számot. A fiúk csak rémülten nézték végig az előadást, majd mikor vége lett a zenének, inkább kikapcsolták a kütyüt és tovább ámultak.

- Bezzeg ilyenkor micsoda koreográfiát lenyomattok. - jegyezte meg végül Dongwoon.

- Ja, ezek véletlen szerű tánclépések... - vakargatta meg tarkóját társam.

- Van egy fantasztikus ötletem!!! - jelent meg egy villanykörte a fejem fölött, majd tartottunk egy kupaktanácsot.

- Ez tetszik! Akkor álljunk is neki!!! - jelentette ki Joker, majd neki láttunk egy kis koreográfia kialakításához, amelyet majd bemutatunk tánctanárunknak, hát ha megszívleli és belerak majd elemeket az általa kitaláltba.

Így neki láttunk a nagy gyakorlásba, miközben különböző K-Pop számokat hallgattunk, hiszen azokra roptuk a legjobban, míg végül ki nem alakult egy egészen ütős kis koreó. A srácok megdicsértek minket, majd közölték, hogy nekik most már menniük kell és otthagytak mindkettőnket.

- És most mihez kezdjünk? - kérdezte barátném.

- Szerintem keressük meg a tanár bát és mutassuk meg neki rögtön az alkotásunkat mielőtt még elfelejtenénk! - mondtam, majd rögtön neki is láttunk a kutatásnak, amikor is legnagyobb meglepetésünkre találkoztunk egy ismerőssel...

3.rész

Park Rin Neul POV.

- Mi történt? Jól vagy??? - tört be az ajtón halálra rémülve barátnőm, majd odarohant hozzám a kórházi ágyam szélére ülve.
- Sajog a fejem, de egyébként jól vagyok. Hamarosan hozza a doki a leleteket. - mondtam, majd társam megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
- Egyébként mi történt? - tette fel a következő kérdést.
- Hát az úgy volt... - ah, tudom rosszul kezdem. - Ugye bent maradtam tovább táncolni, és egy rossz mozdulattal lefelejtem a tükröt, de olyan szinten, hogy pár másodpercig eszméletlen voltam. Aztán valahogy itt kötöttem ki. - magyaráztam meg a történeket, mire barátnőm tenyerét homlokára csapva jelezte, hogy átérzi fájdalmam. Vagy ez mást jelent?
- Meg vannak az eredmények! Szerencsére nincs semmi baj, csak egy pár napig pihennie kell a kisasszonynak! - jött be rögtön az orvos mosolyogva.
- Komolyan ezért kellett bejönnöm, mert nincs is semmi baj??? - kezdte el tépni fürtjeit Seul Ra, amit próbáltam megakadályozni, de egy elég terjedelmes nagyságú tincset tépett ki, úgy hogy én közben csuklóját fogtam, mire egy hatalmasat sikított.

***

- Most komolyan egész nap ebben a sapkában akarsz járkálni? A fodrászok biztos tudnak valamit csinálni! Van póthaj meg ilyenek!
- Nem!!! Én a gyönyörű hajacskámat akarom! Soha nem veszem le ezt a sapkát! - sírákozott Rara, ugyanis nagyon megviselte, a kitépett tincs, ami elég feltűnően hiányzott a készletből.
- Így nem állhatok színpadra, se forgatni, se semmi! - folytatta.
- Nyugi! Majd kitalálunk valamit! - tettem vállára kezem.
Egyébként épp a főnökünkhöz tartottunk, hogy beszámoljunk a tegnapi esti elég tömör eseményekről. Végig sétáltunk a sivár épületen, amíg a megfelelő ajtóhoz nem értünk. Bekopogtattunk, majd benyitottunk. Illedelmesen meghajoltunk és közelebb léptünk az íróasztalhoz.
- Üljetek le! - parancsolta a góré, mire mi rögtön engedelmeskedtünk is. Nem tudom, most ideges-e vagy sem, de hamarosan fény derül rá.
- Nos, mindenről tudok! Nagyon örülök Seul Ra, hogy a te segítségeddel az Infinite megúszott egy nagyon csúnya ügyet, ezért cserébe az ügynökségük felajánlotta segítségüket a debütálásotokkal kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy ma velük lesz tánc próbátok. A tegnapi táncbalesetről csak annyi, hogy szerencsére nincs semmi baj, szóval Rin Neul tudod folytatni a munkát. A hajas problémát pedig majd a fodrászok megoldják, ma kettőkor legyél ott ennél az üzletnél. - átadott társamnak egy cetlit, amire a cím volt felírva. - Nekem is mindig ők igazítják meg a frizurám. Mondanom sem kell, nagyon profik!
- Köszönöm szépen! - hajolt meg illedelmesen barátnőm a széken ülve.
- Most pedig nyomás! Itt a mai napi tenni valótok listája! - kezembe nyomott egy hosszú listát, majd kitessékelt minket és becsapta utánunk az ajtót, mi pedig elindultunk a megfelelő helység irányába.
- Te nem izgulsz? - álltam meg, mielőtt még beléptünk volna.
- A Beast után? Dehogy! Inkább azért izgulok hogy ne hogy történjen megint valami szörnyűség! - mondta, majd végül benyitottunk, majd a terem közepén egy kupacnyi alvó szerzettel találtuk szembe magunkat.
Egy darabig csak álldogáltunk az ajtóban az embereket nézve és szuszogásukat hallva, majd végül összenéztünk.

***

- Csak halkan! - osontunk be csendesen a még mindig az alvó fiúkhoz.
- Én félek! - szorítottam össze szemeimet, mire Seul Ra egy bottal megpöckölte a legalul fekvő Seungyeolt. Nem mozdult. Most Myungsoo-t piszkálta meg, mire neki hirtelen kipattantak a szemei és felsikított, amit mi is viszonoztunk. Mindenki felugrott majd elkezdett körbe-körbe rohangálni és ordítani hol az ijedtségtől, hol csak azért mert a többiek is ezt csinálják.
Mi a földön ülve sikoltoztunk, mire a legkisebb tag már megelégelte a felfordulást és idegében kiénekelte a magas C-t, aminek következtében mindenki megállt. Miután abba hagyta összecsapta tenyereit, mint aki jól végezte dolgát, a többiek és mi pedig csak fülünket fogtuk és próbáltuk tesztelni, hogy hallunk-e még valamit életünk során.
- TI VAGYTOK AZ ÚJ LÁNYOK? - kiabált Woohyun, szerintem nagyot hallásra hivatkoztatva, kis halláskárosodást szenvedhetett.
- Igen, mi vagyunk. Az én nevem Seul Ra, a társamé pedig Rin Neul. - felállt, majd felsegített engem is a földről, bár én még szívesen üldögéltem volna törökülésben egy kicsit.
- Ah, örvendek! - szólalt meg édesen mosolyogva Hoya, majd mindenki bemutatkozott, bár ismertük őket, de azért a biztonság kedvéért nem ártott.
- Első sorban köszönetet szeretnénk mondani a tegnap estéért! - jelentette ki SungYeol, mire L helyeslően bólintott.
- Szívesen! - mosolygott barátnőm.
- Nos, szerintem akkor kezdhetnénk is! Szeretnénk megtanítani nektek pár alap lépést, amik fontosak lesznek majd a továbbiakban. - szólalt meg a leader lelkesen.
- JÓÓÓ!!! - lelkesedtünk mi is barátnémmal, majd rögtön bele is vágtunk a lecsóba.

Már javában voltunk a nagy táncokban, sőt! Most kivételese nekem is nagyon jól ment minden lépés. Azt hiszem a fiúk jó hatással vannak rám. 
Épp egy kis pihenőt tartottunk, amikor Sungyeol feltett Seul Ranak egy világfájdalmas kérdést.
- Egyébként, nincs meleged abban a sapkában? - szólalt meg félénken, mire a lány csak rémültem pislogott rá.
- Nem? - hatásszünet. - Nem!
- Ja, oké! - vont vállat az előbbi, majd tovább folytattuk a próbát.

***

- Aggódom! Mi lesz ha még jobban elrontják?
- Don't worry! Minden rendben lesz!  - nyugtattam barátnőmet, ahogy a fodrászhoz tartottunk, majd végül betértünk a szalonba, ahol egy érdekes fazon már is felmért minket, majd nagy örömmel hozzánk igyekezett.
- Seul Ra? - nézett kérdőn a mellettem állóra, majd miután még egyszer végig nézett rajta, megfogta karját majd magával rántotta és eltűntek egy ajtót bezárva maguk után.
Csak néztem egy darabig a távolodó alakokat, majd rájöttem, hogy nincs itt semmi keresni valóm, így elmentem egy közeli kávézóba, nehogy már unatkozzak.

Kevesen voltak, így le tudtam ülni a nekem legtetszetősebb helyre, és nézegettem az étlapot, vagy inkább innivaló lapot.
- Ah, egy forrócsokit szeretnék, soook tejszínhabbal! - gondoltam magamban, majd rögtön a pulthoz rohantam, hogy óhajomat teljesítsék és már épp kértem volna, amikor egy srác beelőzött.
- Egy cappuccino-t kérek! - jelezte, majd rögtön lecsapta magát az egyik székre.
Óvatosan rápillantottam, majd végig mértem.
- HINNYE! Hát te mit keresel itt??? - lettek tányér nagyságúak szemeim, mire ő rémült pillantást vetett rám, majd egy nyugodt sóhajjal éreztette a gondolatot, hogy: 'Ja, csak te vagy az?'.
- Meglógtam. -mondta nyugodtan. - Amúgy is nektek hamarosan ének órátok lesz, ahol mi is segédkezünk, szóval nem sok mindenről maradok le. - magyarázott.
- Ah, értem. - bólogattam együtt érzően, majd megérkezett a pincér, aki hozta őnagyságának kis itókáját, majd ő rögtön bele is kortyolt. Yang Yoseob! Miért vagy te még ivás közben is oly' aranyos?

Gondolat menetem megérkezett barátnőm szakította félbe, akit amikor megláttam új hajzatával elállt a lélegzetem, még a mellettem ülő Yoseob is csodálkozott. Igen, a fodrászok tényleg csodákra képesek!

- Mi az? Ennyire szörnyű? -kérdezte ijedten.
- Ez csodálatos! - ámultam-bámultam, majd végül arra lettem figyelmes hogy a Beast vokál éppen fulladozik, mire úgy hátba vertem, hogy a tüdeje majd kiesett.
- Köszönöm! - köhögött még az eset után. - De most azt hiszem, inkább menjünk!
-Oké!!!!! - egyeztünk bele, majd elindultunk vissza a munkahelyünkre.