Park Rin Neul POV.
Neeee!
Nem akarok elkésni már megint! - Ezzel a tudattal rohantam
végig a hosszú folyósokon, amíg megtaláltam a liftet. Megnyomtam a megfelelő
gombot és vártam. Rápillantottam a karomon lévő órára. Huh~
Még időben vagyok… Megérkezett a lift, beszálltam és megnyomtam a 4-es
gombot, majd elindultam felfelé. Full üres volt most az épület, ami szokatlan
itt mindig nagy szokott lenni a nyüzsgés.
Amúgy a nevem Park Rin Neul. 19 éves vagyok, és
gyakornokként dolgozok egy cégnél már több mint 2 éve. Épp a főnökömhöz
igyekszem, azt írta egy komoly SMS-ben, hogy valami fontosat szeretne nekem
mondani. Izgatott is vagyok, lehet, hogy alkalmasnak talál végre, hogy
debütálhassak énekesként.
Felértem a 4. emeletre, végig sétáltam ismét a fehér
folyosón és megálltam az igazgató irodájának az ajtajánál. Annyira hevesen vert
a szívem, még a kezem is reszketett. Összeszedtem minden erőm és bekopogtam.
-Fáradjon be! - szólalt meg
mély hangján az igazgató úr.
Lassan kinyitottam az ajtót, beléptem, és meghajoltam.
Amikor felnéztem láttam, hogy az igazgató íróasztala előtt ott ült egy elég
fiatal lány. Soha nem láttam még…
-Fáradj beljebb Rin Neul.
Foglalj helyet! – folytatta a főnököm én meg engedelmeskedtem neki, leültem a
másik székre az idegen lány mellé.
-Nos, úgy érzem eljött az idő,
hogy végre debütáljatok. Már több mint 2 éve itt dolgoztok, és azt hiszem
készen álltok. Be is mutatlak titeket egymásnak, Seul Ra bemutatom Rin
Neult. Együtt fogtok dolgozni.
-Hello! Kwon Seul Ra vagyok! –
állt fel a lány, és nagy mosollyal az arcán meghajolt.
-Szia! Park Rin Neul vagyok.
Örülök, hogy megismerhettelek. – én is illedelmesen meghajoltam, majd
visszahuppantam a székre.
Elég szimpatikusnak lány, aranyosnak tűnt és életvidámnak.
Azt hiszem jól ki fogunk jönni…
-Az ismerkedés közben már is
adok nektek szakmai segítséget, ugyanis segítségül hívtam egy híres bandát is.
Kérem, jöjjenek be! – folytatta az igazgató.
Amikor bejött az említett banda, azt hittem el fogok ájulni…
HISZEN EZ A BEAST!
Kikerekedett szemekkel néztem rájuk, hogy ez most velem
történik-e meg igazából, vagy csak álmodom. De úgy láttam, a mellettem ülő lány
is ugyanannyira meg volt lepődve, mint én.
Szerintem mind a ketten legszívesebben a nyakukba ugrottunk volna
örömünkben. Életembe nem hittem, hogy egyszer énekes leszek, de most már tuti
az leszek, ráadásul a Beast fog nekünk segíteni. Ez a legfenomenálisabb
meglepetés, amiben valaha részem volt. Mindegyikük meghajolt, és köszöntek
nekünk, majd leültek. Mi is ugyanígy tettünk.
-Tessék lányok, itt egy szerződés és a feltételei.
Olvassátok el figyelmesen, és írjátok alá a papírokat. – adta oda nekünk a
főnök.
Figyelmesen átolvastuk, majd aláírtuk a szerződést, el se
tudom mondani, hogy mit érzek most. Mérhetetlen boldogságot. A góré aztán
otthagyott minket a srácokkal, azzal az ürüggyel, hogy kérjünk tőlük tanácsot
és ismerkedjünk meg velük. Kínos csend telepedett az irodára, DooJoon a plafont
bámulta, JunHyung a kezét tördelte, a többiek pedig nézték milyen csodás a
padlószőnyeg.
-Öhm.. szóval mi a nevetek? – törte meg a csendet Yoseob egy
cuki mosoly kíséretében.
- Az enyém Kwon Seul Ra a társamé pedig Park Rin Neul. –
mondta izgatottan barátnőm. Igaz, hogy még nem igazán ismerem őt, de érzem,
hogy nagyon jóban leszünk.
-Oké, mondjuk tudjuk a neveteket, de azért mégis csak
valamivel megkellett törni ezt a kínos csendet. – vakargatta a tarkóját Seobi.
-Hát, mivel december van, és lehullott már az első hó,
valami télies kéne. – gondolkodtam.
-Igen-igen, mondjuk mit szóltátok ahhoz, hogy a dal címe First December Together lenne? – kérdezte kissé bizonytalanul Seulra. – Mivel ez
lesz az első decemberünk együtt, egy bandaként, ha minden jól megy. –
magyarázta.
-Ez elég jó. A klipp meg lehetne olyan, hogy kint a hóban
játszotok meg ilyesmi.. – szólalt meg Hyunseung is.
-A többit megbeszéljük majd, de most menjünk el együtt
valahová…mondjuk ebédelni, mit szóltok hozzá? – csillant fel a szeme
Dongwoonnak.
- Én benne vagyok! – ugrándozott lelkesen Seulra.
- Remek én tudok is egy jó helyet a városban! – szólalt meg
Joker, amire mindenki felállt és indultunk is az étterembe, de még előtte…
- Állj! Fel kell vennünk az álruhánkat is! – szólalt meg a
bölcs DooJoon.
- Ne már! Én nem akarom… - hisztizett Yoseob, majd végül
gyorsan felöltötték a dolgaikat és indultunk az étterembe.
Egy elég szép helyre érkeztünk, majd szépen leültünk egy
asztalhoz.
-Amúgy nektek kell majd megírni a dalokat, nem? – kérdezte
Jun, miközben helyet foglalt Gikwang mellett.
-Igen, de azt se tudom hol kéne kezdenünk… - tette hozzá
mellőlem a hiperaktív lány. – Neked van valami ötleted Rin?
-Igazából én se tudom… - válaszoltam.
-Szerintem írjatok egy dalt a barátságról, hisz köztetek is
reméljük az fog kialakulni. – pattant ki Dongwoon fejéből az ötlet.
-Tényleg! Ez tök jó! Héj, akkor Rinneul ma este gyere át és
megpróbálunk valamit írni! – örvendezett barátnőm.
-Én is mehetek? – csillant fel Seungie szemeiben a remény.
-NEM! – szóltak rá a fiúk.
-Tényleg, amúgy mit szeretnétek enni lányok? Meghívunk
titeket. – kérdezte aranyosan mosolyogva Gikwang.
-Oh, oh!! – szólaltam meg. – CUCUMBERT!!
És ez volt az a pillanat, amikor mindenki totálisan
idiótának nézett.
-Héj, az ott nem DooJoon? – szólalt meg a szomszéd asztaltól
egy lány.
-Tényleg, és a többi srác is úgy néz ki, mint a Beast-esek.
-De ki az a két lány velük?
-Ójaj! – suttogta Joon.
-Mi az? – nézett értetlenül bandatársam.
-Azt hiszem… futnunk kell! – folytatta a
leader, majd gyorsan felálltunk és futni kezdtünk a srácok rajongói elől.
Már egy félórája üldöztek minket, amikor
egy kisutcába értünk, ahol végre leszakadtak rólunk a Beautyk.
-Jegyezzétek meg… soha ne menjetek ki az
utcára álruha nélkül, és álruhával se, ha abban is felismernek. – lihegett
Junhyung.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése