2.rész

Kwon Seul Ra POV.

- Jó reggelt! – estünk be korán reggel a főnökhöz Rinneulel, aki szigorú fejet vágva nézte köszöntőnket.
- Képzelje, tegnap este megírtuk az egyik dalunk szövegét! – adta át társam a frissen kinyomtatott papírt.
- Előbb meg kell kérdeznem valamit: Mi a fészkes fenét csináltatok tegnap a Beastesekkel?! Minden tele van azzal, hogy tegnap két lánnyal eszegetett a Beast egy kis étterembe! Nem fedhetjük fel, hogy most fogtok debütálni! – ahogy mondta, nem emelte meg hangerejét.
- Nagyon sajnáljuk! – hajlongásztunk bocsánatért esedezve mind a ketten.
- Ha még egyszer ilyen történik, nem fogok kegyelmezni..! De mivel igazából nem hibáztathatunk senkit, most elnézem… nézzük a dalszöveget. – azzal felvette olvasó szemüvegét és tanulmányozni kezdte az alkotásunkat.

- Hmmm… elsőre nem is rossz, majd tovább adom a szakértőknek és finomítanak rajta. – bólogatott elismerően. – Fel kell készülnötök, hogy nagyon nehéz időszak fog rátok várni, meg kell dolgoznotok a sikerért, ha pedig elestek mehettek a süllyesztőbe. Értve vagyok? – pillantott ránk.

-Természetesen.

-Helyes,én bízom bennetek. Itt van a napi rendetek. – nyújtott át nekünk egy papírt –Most pedig sipirc. – tolt ki minket az ajtón nagy sebbel. Vajon mi van vele? A macáját várja? Khm..lehet.

Rinnel  át tanulmányoztuk a papírt, és azonnal rohantunk a kijelölt terembe, mert elvileg a tanár kitalálta a koreográfiát, amit majd a klipp tánc verziójában lesz. Mikor beestünk az ajtón, egy fiatal férfi várt ránk a tükör előtt.

-Oh, úgy látom megérkeztetek. Kim Sang Jae vagyok, az úgymond edzőtök. – hajolt meg. - Amit gyakornokként csináltatok sem volt leányálom, de ez annál is rosszabb lesz. Keményen kell dolgoznotok, én pedig azért vagyok itt, hogy segítsek ebben nektek. – mosolygott.

-Értettük! – álltunk haptákba.

*********

-Édes istenem, már 3 órája ezt az egy rohadt lépést csináljuk.. Rinneül mi a fenéért nem veszed komolyan és csinálod jól? Seulra már elsőre megtanulta! – ordította le Sangjae barátnőm fejét..

- Sajnálom, hogy nem az erősségem a tánc. – puffogott Rin.

-Fel a fejjel. – tettem a kezem a vállára. – Meg tudod csinálni!

***********

-Ááááá! Megcsináltam, sikerül, véééégreeee!! – ugrándozott a már megveszett csapattársam.

-Te marha, én letagadlak, hogy valaha ismertelek volna. – csóváltam a fejem, de látszólag totálisan nem érdekelte mit mondok neki.

-Taaanááárbáá! Ugye, hogy ügyes vagyok?? Kicsit tovább tartott, de megcsináltam!  Dicsérj meg!

-Igen, 6 órán át tartott, de végre megtanultad. – simogatta meg a fejét. – De ha tovább is így csinálod, szét lesz rúgva a popód!

Este 7 óra volt már, mikor mindent elrendeztünk a cetliről. Én elindultam haza felé, Rinneül még maradt egy kicsit gyakorolni.

Éppen egy szórakozóhely előtt sétáltam el magassarkú cipőmben, amikor észrevettem két embert az utca közepén feküdni. A kíváncsiság által vezérelve óvatosan odamentem, de teljesen lesokkolódtam.

-Jesszum pepi! – fordítottam meg a fiúkat, hogy jobban szemügyre vehessem az arcukat. Hát ez tényleg az Infinites Myungsoo és Sungyeol! Aish.. most mit csináljak? Elkell vinnem őket innen, mielőtt a sajtó rájuk talál, és mindenféle szennyet adnak majd ki a kezük közül. Megpróbáltam őket felemelni, de én egyedül kevés voltam, ezért előhalásztam a zsebemből a telefonom és tárcsázni kezdtem.

-Háló? – szólt bele egy álmos hang. Hupsz, ezek szerint felkeltettem.

-Szia! Itt a nagyságos Seulra beszél, felébresztettelek?

-Nem, nem aludtam. – persze-persze, de rendes azért tőle, hogy nem akarja hogy bűntudatom legyen. Halkan kuncogni kezdtem.

-Akkor jó. Ne haragudj, de ide tudnál jönni hozzám? A Retro kocsma, szórakozóhely előtt vagyok.

-Mit keresel te ott??? Ah várj, azonnal ott vagyok. – csapta le a telefont.

Nem több mint 5 perc alatt fordult be a sarkon egy gyönyörű fekete kocsi, majd kiszállt belőle a megmentőm.

-Te tényleg nem hazudtál afelől, hogy azonnal itt leszel. – öleltem magamhoz szorosan.

- Ugyan már Hugi, ez természetes. – borzolja össze a frizurámat. – Na miben kell segédkeznem?

-Ott, azokon! – biccentettem oldalra. - Infinite tagok, kicsit többet ittak a kelleténél, és el kéne őket szállítani, mielőtt botrányt nem csapnak.

-Én meg már azt hittem veled van ilyen baj, hisz te se tudsz nemet mondani az alkoholnak. – nevetett.

-Jól van már! A családba valakinek alkoholistának is kell lennie. – bokszoltam bele a vállába. – Na de szépen ültessük be őket a kocsidba és vigyük őket haza, aztán majd megbeszéljük a továbbiakat. Bólintott.

Otthon kerestünk nekik külön szobát, betakargattam őket, amíg Oppám felhívja a többi tagot, hogy simítsák el valahogy ezt az ügyet a főnöküknél.

Olyan este 10 óra körül lehetett, amikor a telefonom megcsörrent.

-Seulra, gyere azonnal, nagy baj van. 

1.rész

Park Rin Neul POV.

Neeee! Nem akarok elkésni már megint! - Ezzel a tudattal rohantam végig a hosszú folyósokon, amíg megtaláltam a liftet. Megnyomtam a megfelelő gombot és vártam. Rápillantottam a karomon lévő órára.  Huh~ Még időben vagyok… Megérkezett a lift, beszálltam és megnyomtam a 4-es gombot, majd elindultam felfelé. Full üres volt most az épület, ami szokatlan itt mindig nagy szokott lenni a nyüzsgés.

Amúgy a nevem Park Rin Neul. 19 éves vagyok, és gyakornokként dolgozok egy cégnél már több mint 2 éve. Épp a főnökömhöz igyekszem, azt írta egy komoly SMS-ben, hogy valami fontosat szeretne nekem mondani. Izgatott is vagyok, lehet, hogy alkalmasnak talál végre, hogy debütálhassak énekesként.

Felértem a 4. emeletre, végig sétáltam ismét a fehér folyosón és megálltam az igazgató irodájának az ajtajánál. Annyira hevesen vert a szívem, még a kezem is reszketett. Összeszedtem minden erőm és bekopogtam.

-Fáradjon be! - szólalt meg mély hangján az igazgató úr. 

Lassan kinyitottam az ajtót, beléptem, és meghajoltam. Amikor felnéztem láttam, hogy az igazgató íróasztala előtt ott ült egy elég fiatal lány. Soha nem láttam még…

-Fáradj beljebb Rin Neul. Foglalj helyet! – folytatta a főnököm én meg engedelmeskedtem neki, leültem a másik székre az idegen lány mellé.

-Nos, úgy érzem eljött az idő, hogy végre debütáljatok. Már több mint 2 éve itt dolgoztok, és azt hiszem készen álltok. Be is mutatlak titeket egymásnak, Seul Ra bemutatom Rin Neult. Együtt fogtok dolgozni.

-Hello! Kwon Seul Ra vagyok! – állt fel a lány, és nagy mosollyal az arcán meghajolt.

-Szia! Park Rin Neul vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek. – én is illedelmesen meghajoltam, majd visszahuppantam a székre.

Elég szimpatikusnak lány, aranyosnak tűnt és életvidámnak. Azt hiszem jól ki fogunk jönni…

-Az ismerkedés közben már is adok nektek szakmai segítséget, ugyanis segítségül hívtam egy híres bandát is. Kérem, jöjjenek be! – folytatta az igazgató.

Amikor bejött az említett banda, azt hittem el fogok ájulni… HISZEN EZ A BEAST!

Kikerekedett szemekkel néztem rájuk, hogy ez most velem történik-e meg igazából, vagy csak álmodom. De úgy láttam, a mellettem ülő lány is ugyanannyira meg volt lepődve, mint én.  Szerintem mind a ketten legszívesebben a nyakukba ugrottunk volna örömünkben. Életembe nem hittem, hogy egyszer énekes leszek, de most már tuti az leszek, ráadásul a Beast fog nekünk segíteni. Ez a legfenomenálisabb meglepetés, amiben valaha részem volt. Mindegyikük meghajolt, és köszöntek nekünk, majd leültek. Mi is ugyanígy tettünk.

-Tessék lányok, itt egy szerződés és a feltételei. Olvassátok el figyelmesen, és írjátok alá a papírokat. – adta oda nekünk a főnök.

Figyelmesen átolvastuk, majd aláírtuk a szerződést, el se tudom mondani, hogy mit érzek most. Mérhetetlen boldogságot. A góré aztán otthagyott minket a srácokkal, azzal az ürüggyel, hogy kérjünk tőlük tanácsot és ismerkedjünk meg velük. Kínos csend telepedett az irodára, DooJoon a plafont bámulta, JunHyung a kezét tördelte, a többiek pedig nézték milyen csodás a padlószőnyeg.

-Öhm.. szóval mi a nevetek? – törte meg a csendet Yoseob egy cuki mosoly kíséretében.

- Az enyém Kwon Seul Ra a társamé pedig Park Rin Neul. – mondta izgatottan barátnőm. Igaz, hogy még nem igazán ismerem őt, de érzem, hogy nagyon jóban leszünk.

-Oké, mondjuk tudjuk a neveteket, de azért mégis csak valamivel megkellett törni ezt a kínos csendet. – vakargatta a tarkóját Seobi.

-Szerintem – emelte fel az ujját a leader. – Beszélgetni kéne egy kicsit arról, hogy milyen zenét szeretnétek előadni, mi legyen a címe, miről szóljon stb.

-Hát, mivel december van, és lehullott már az első hó, valami télies kéne. – gondolkodtam.

-Igen-igen, mondjuk mit szóltátok ahhoz, hogy a dal címe First December Together lenne? – kérdezte kissé bizonytalanul Seulra. – Mivel ez lesz az első decemberünk együtt, egy bandaként, ha minden jól megy. – magyarázta.

-Ez elég jó. A klipp meg lehetne olyan, hogy kint a hóban játszotok meg ilyesmi.. – szólalt meg Hyunseung is.

-A többit megbeszéljük majd, de most menjünk el együtt valahová…mondjuk ebédelni, mit szóltok hozzá? – csillant fel a szeme Dongwoonnak.

- Én benne vagyok! – ugrándozott lelkesen Seulra.

- Remek én tudok is egy jó helyet a városban! – szólalt meg Joker, amire mindenki felállt és indultunk is az étterembe, de még előtte…

- Állj! Fel kell vennünk az álruhánkat is! – szólalt meg a bölcs DooJoon.

- Ne már! Én nem akarom… - hisztizett Yoseob, majd végül gyorsan felöltötték a dolgaikat és indultunk az étterembe.

Egy elég szép helyre érkeztünk, majd szépen leültünk egy asztalhoz.

-Amúgy nektek kell majd megírni a dalokat, nem? – kérdezte Jun, miközben helyet foglalt Gikwang mellett.

-Igen, de azt se tudom hol kéne kezdenünk… - tette hozzá mellőlem a hiperaktív lány. – Neked van valami ötleted Rin?

-Igazából én se tudom… - válaszoltam.

-Szerintem írjatok egy dalt a barátságról, hisz köztetek is reméljük az fog kialakulni. – pattant ki Dongwoon fejéből az ötlet.

-Tényleg! Ez tök jó! Héj, akkor Rinneul ma este gyere át és megpróbálunk valamit írni! – örvendezett barátnőm.

-Én is mehetek? – csillant fel Seungie szemeiben a remény.

-NEM! – szóltak rá a fiúk.

-Tényleg, amúgy mit szeretnétek enni lányok? Meghívunk titeket. – kérdezte aranyosan mosolyogva Gikwang.

-Oh, oh!! – szólaltam meg. – CUCUMBERT!!

És ez volt az a pillanat, amikor mindenki totálisan idiótának nézett.

-Héj, az ott nem DooJoon? – szólalt meg a szomszéd asztaltól egy lány.

-Tényleg, és a többi srác is úgy néz ki, mint a Beast-esek.

-De ki az a két lány velük?

-Ójaj! – suttogta Joon.

-Mi az? – nézett értetlenül bandatársam.

-Azt hiszem… futnunk kell! – folytatta a leader, majd gyorsan felálltunk és futni kezdtünk a srácok rajongói elől.

Már egy félórája üldöztek minket, amikor egy kisutcába értünk, ahol végre leszakadtak rólunk a Beautyk.

-Jegyezzétek meg… soha ne menjetek ki az utcára álruha nélkül, és álruhával se, ha abban is felismernek. – lihegett Junhyung.