- Képzeld el... - kezdtem el, miután kifújtam magam. - Tegnap éjszaka amikor hazaértem, tárva nyitva volt a lakás és teljesen üres volt. Valami manus futott ki az ajtón két fókával, azt hajtogatva, azért teszi ezt, mert a kaller leszállította a vonatról, és pisilnie kellett a kék ég miatt, meg hogy a Darvin-elmélet megbukott. Berohantam a szobámba és a legnagyobb értékeimet se találtam... Most nagyon félek, hogy kiderül a legjobban őrzött titkom. - mindent elhadartam egy szuszra.
- Mi van? - értetlenkedett Seul Ra hihetetlenül mókás fejet vágva, amit már nem bírtam röhögés nélkül.
- Csak szívatlak, nem történt semmi ilyesmi... -bokszoltam bele vállába finoman. - Azon kívül, hogy Giki nálunk éjszakázott. - folytattam könnyeim törölgetése közepette.
- Mit keresett nálad az az ember? - kerekedtek ki szemei, amik már lassan ház méretűek lettek.
- Ezután táncoltunk, egész éjjel! Szóval kevesebb problémánk lesz a tánctanulással... apropó, nem árt ha feltámasszuk Sang Jae bácsit. - folytattam, közben véletlenül ráléptem az egyik virágra, ami sikítani kezdett.- Haha! Mondtam hogy nyerni fogok! - szólt lentről egy igen vékony hang, majd amikor lenéztem három virágot véltem felfedezni, akik a Wonderboyz-os tagok voltak.
- Nyertem a fogadást YunJun, téged tapostak el előbb! Kérem a műtrágyám! - szólalt meg a sárga virág.
- TE SZENT GARNÉLARÁK! TI MIT KERESTEK ITT? ÉS MIÉRT VAGYTOK VIRÁGNAK ÖLTÖZVE? - pattantam el tőlük, mire csak egy hátba veregetést kaptam válaszul társamtól, annyi magyarázattal, hogy ,,Majd később elmesélem...".
Elindultunk megkeresni táncbácsit, mielőtt még bárki hiányolni kezdené és ránk terelődne a gyanú. Útközben barátnőm elmagyarázta az éjszaka történteket, én pedig csak lestem nagyokat, hogy ez most komoly és én mikről maradok le... de ami a legjobban kiakasztott, hogy nekem nem hagyott a borból! Felháborító!
A legközelebb eső csatornában kezdtük el a kutatást, és csodák csodájára pont ott meg is találtuk a keresett személyt, bár ezt természetesen Seul Ra csoda jó szimatának köszönhettük.
- És most? - néztem rá, mire ő csak ördögien elvigyorodott.
- Elvisszük a titkos laboromba! - mondta, majd hátára kapta az egyént, meg engem is, és egy hatalmas ugrással már ott is teremtünk a házuknál, aminek igazából már csak a fele volt épp.
- Ezt a helyet senkinek, de senkinek nem árulhatod el! A létezéséről sem tudsz! - figyelmeztetett, amikor a szobájában lévő páncélszekrény előtt ácsorogtunk.
Csak helyeslően bólintottam és izgatottan vártam mi fog történni. Seul Ra felnyitotta a széfet, majd elindult a belsejébe, én pedig halkan követtem őt, majd mikor beértünk az állam a földet kezdte verdesni a látványtól.
- De hisz ez: NARNIA!!! - kiáltottam boldogan (bár megjegyzem soha nem olvastam a könyvet, sőt még a filmet se láttam).
- CSENDET A TEREMBEN! - ütlegelte trónja előtt lévő kis asztalát egy kitömött fakopánccsal a király, aki nem más volt mint...- RICKY? - szemeim kb. akkorák lehettek, mint az egész ország a meglepettségtől.
- Pszt! Birodalmi gyűlés van! - csitított el bajtársam.
- Tisztelt összegyűltek, társaim, barátaim, rokonok, családom! Fontos bejelenteni valóm van! - kezdett neki az uralkodó. - A kiscicám vemhes, ezért hamarosan nagypapa leszek! A trónörökös már úton van! - hatalmas tapsvihar és ujjongás töltötte be a helyszínt, de a további eseményekről már lemaradtam, ugyanis barátnőm magával rángatva - majdnem leszakítva karomat - elindult Kukutyinba.
Egy elég barátságos kis erdőbe értünk, ahol megálltunk egy elég termetes fa előtt, melyen egy kis odú is tátongott.
- OH OH OH GLICCS! - szólalt meg hirtelen cimborám, majd egy óriási ajtó, vagy inkább egy lyuk jelent meg előttünk, amin keresztül beléptünk a helyiségbe.
- Ez meg mi volt? Átlagban ilyenkor olyanokat mondanak hogy ,, Szezám tárulj! " meg hasonlók... - voltam kiakadva a varázsszóra, de Seul Ra csak tovább ment egyenesen előre, szótlanul.
Nagyon hosszú, sötét folyóson sétáltunk végig, amely azt hittem soha nem lesz már vége. Rengeteg ajtó is volt mindkét oldalon, de egyikbe se mentünk be, csak előre haladtunk, egészen addig, míg a barlang végén egy szivárványos színű, csillogó bejárathoz nem értünk, melyet barátnőm egy különleges érmével nyitott ki.
Amikor beléptünk gigantikus kék csillogás lett úrrá az egész látókörömben. Egy gyönyörű laboratórium világos kék színben pompázva. Igen, látszik hogy társam kedvenc színe!
- Uh, mi a csuda ez? - repült ki hirtelen Seul Ra zsebéből egy katicabogár.
- Te meg mit keresel itt? - nézett rá értetlenül a lány.
- Én vagyok a te hűséges állatkád ezentúl! Mindenhol veled leszek! - jelentette ki büszkén a lényecske.
- Ha így van... akkor légyszíves menj ki az erdő szélére pár kamillavirágért. Ahogy kimész, rögtön repülj balra. - magyarázott, azzal ő engedelmesen kirepült.
- Öhm... ő volt Youngboy? - érdeklődtem.
- Igen! De most ide lerakom a hullát, és amíg vissza nem jön a katicám, addig előkészítjük az eszközöket! - azzal lecsapta a holtestet egy műtőasztalra, és elindultunk a szertárba - ami egy hatalmas fehér szekrény volt - és előszedtük a hegesztőt, a fűnyírót, két hurkapálcikát, celluxot, ragasztót, egy kis benzint, no meg egy különleges üvegcsében volt valami titkos szer, amit még nekem se mondott el, hogy miből áll.
Ezután mindent leraktunk egy asztalra, és Katiboy visszatérése után neki is láttunk a munkálatoknak. Lehet jobb ha nem részletezem mit műveltünk, mert még asszisztensként is nehéz és ijesztő munka volt ez az újra élesztés, de azt kell hogy mondjam, többször akarok ilyet csinálni.
Miután észleltük a szívverését, gyorsan elpakoltunk mindent, Seul Ra füttyentett egyet, mire megjelent kismalaca Bozont, felpattantunk a hátára, majd visszavezetett minket a szekrényének a bejáratához.
Onnan futva rohantunk munkahelyünkre, bár még megálltunk annyira, hogy társam cserépbe ültesse újdonsült virágait, utána pedig a bácsit bedobva a táncterembe, mi felcaflattunk az irodába, hogy jelentsük megérkeztünk épségben és egészségesen, de 2 órás késés után lehet, hogy nem fognak repdesni az örömtől.
- Ti meg hol voltatok ilyen sokáig? - érdeklődött Gikwang az igazgató székében ülve, ahogy felénk fordult vele.
- Te mit keresel itt? - szólalt meg elsőnek pajtikám.
- Én kérdeztem előbb. - könyökölt az asztalra és kezeivel megtámasztotta fejét, miközben szigorúan méregetett minket.
- It's a long story... - imitálta az előttünk ülő cselekedetét Seul Ra, majd megkezdődött kettőjük között egy farkasszem nézési párbaj, és legalább egy órán keresztül folytatták ezt a tevékenységet egy pislantás nélkül.
Személy szerint én már rég elhúztam volna a csíkot, csak az volt a probléma, hogy megmoccani nem mertem, annyira izzott körülöttük a levegő, sőt még lélegezni is csak szükség esetén lélegeztem, hiszen féltem, ha bármit teszek vagy szólok rám néznek és felrobbantanak.
- PÁLINKA SZERELMEM LÉGY AZ ENYÉM~ - nyitott be az életemet megmentő személy: Yang YoSeob. - Uh, azt hiszem rosszkor jöttem. - jegyezte meg, és már visszazárta volna az ajtót.
- Könyörgöm, ne hagyj itt velük egyedül, én félek! - irdatlan sebességgel kezdtem felé vágtázni, hatalmas porfelhőt hagyva magam után, és minden lendületemmel teljes testsúlyommal ráugrottam az egyénre, de úgy, hogy beszakadt alattunk a padlózat és zuhanni kezdtünk pár emeletet, egészen addig, amíg egy fürdőszobában kötöttünk ki egy kemény táncedzés után békésen tusoló DooJoon-t megzavarva.
- ÚRISTEN, PERVERZ ÁLLATOK! - azzal a zuhanyzókabinból kidobált ránk minden szépet és jót, pl. samponos flakonokat, szappant, tusfürdőt, hidratálókrémet, hajvasalót (várjunk, az miért volt nála?)...
- Dujun! Nyugi, csak mi vagyunk azok! - csápolt alattam a kis énekes, közben próbáltam legurulni róla.
- Yoseob, te vagy az? - kukucskált ki a függöny mögül.
- Én. Nem kell szégyenlősködni, én már elég sokszor láttalak így. - jegyezte meg a fiatalabbik miután felült fejét simogatva, mivel eltalálta valami, én pedig tovább hemperegtem a nedves hideg csempén.
- Ez esetben... - szólalt meg a leader, majd kilépett a zuhanyzótálcából, de én csak két lábfejét láttam fejemhez igen közel és már majdnem rám lépett, mikor valami iszonyatos sipákoló hangot kezdtem el kiadni, így észrevett.
- Ne haragudj! Nem láttalak! - esedezett bocsánatért mikor feleszmélt, majd felsegített, de hirtelen ebben a pillanatban nem tudtam azt se, hogy fiú vagyok vagy lány... Vagy a zuhanástól, vagy mert eltalált a hajvasaló, vagy azért mert itt áll előttem Yoon Doo Joon egy szál törülközőben. Álmodom?
- Rin Neul!!! - pofozgatott YoSeob, mire kissé észhez tértem.
- TE JÓ ÉG! MI EZ A LYUK? EZ AZ A BIZONYOS AMI LEVEZET A FÖLDMAGJÁBA? - hallottam fentről hangokat, méghozzá Dong Woon-tól, aki ezután letérdelt és felénk kukucskált. - Helló skacok! Mit csináltok? - integetett bájosan, mire megráztam fejem és felálltam.
- Na jó, most már elég volt a mókából. Mi a mai program? - néztem a mellettem levőkre, akik csak egymásra bambultak mozdulatlanul.
- Ma fel kell venni a dalokat! El kell menni a stúdióba! - kiáltott le DongWoon.
- Akkor indulás! Szólj Seul Ra-éknak is! Az irodában vannak! - intettem neki, majd megfogtam a másik két jómadár karját és elkezdtem húzni őket magam után.
***
- Nem jó, nem jó! Kezdjétek elölről! Túl magas hangról kezdtétek! - állított le minket Jun Hyung.
Ha 20-szor nem, akkor egyszer se énekeltük el ezt az egy szerencsétlen sort, ami egyébként az utolsó elénekelendő rész, és már kb. este 9 óra fele járhatott az idő, de Jokert ez egy kicsit se érdekelte. Ő egy fülessel álldogált nyugodtan a stúdió túl oldalán hallgatva minket, de nem tetszett egyik verzió sem, amit felénekeltünk, így tovább folytatjuk a szenvedést.
Eközben Dongwoon vidáman üldögélt az egyik fotelben és telefonját nyomkodta, miközben Gikwang zenét hallgatva körbe-körbe táncikált a szobában. Számára egy akadálypályát képezett a földön alvó DooSeob páros, akik hol ide, hol oda gurultak álmukban a puha sárgás színű padlószőnyegen. Végül HyungSeung... fogalmunk se volt, hova tűnt, de előbb utóbb előkerül, ha meg nem... akkor majd megkeressük, de abból semmi jó nem lesz!
- Szerintem... - szólt hozzá az eseményekhez a Seul Ra vállán pihenő Katiboy. - Ha kiéneklitek a legmagasabb hangot, ami csak kifér a torkotokon jó hangosan, akkor megsüketül és végre végeznétek ezzel az egésszel.
- Elgondolkodtató... jó ötletnek tűnik, de lehet nem kéne halláskárosodást okozni neki. Végül is csak jót akar nekünk! - simogattam gondolkodva államat.
- Igaz, de ha így folytatja ki fogok akadni és felrúgom... - sóhajtott egyet társam. - JunHyung! Találd már ki, hogy lesz jó, mert nem akarok itt éjszakázni! - kiabált ki neki.
- Nyugi, mindjárt jön az ihlet sugár! - szorította össze jobban becsukott pilláit.
- Tehetnél egy turbómeghajtást arra az ihletre. - jegyezte meg Seul Ra kezeit összefonva maga előtt.
- Ez nem olyan egyszerű. Nem jön ez olyan könnyen.
- A lábammal való rúgómozdulat viszont egyszerűen és könnyen is jön...
- Nyugi Seul Ra! Ne öld meg, úgy mint a Wonder... akarom mondani már Flowerboyzosokat. - tettem kezemet vállára.
- Nem áll szándékomban, de ez mára nekem sok(k). - jegyezte meg egy sóhajtás kíséretében.
- EVERY DAY I SHOCK, EVERY NIGHT I SHOCK~ - énekelte fel ezt az egy sort Dong Woon a kis vita és azon belül az utolsó szó hallatán.
- Meg van! - jelent meg egy villanykörte a rapper feje felett.
- Én is kitaláltam már mivel fogok felaprózni mindenkit. - mosolygott barátnőm igen ijesztően.
- Csak te énekeld ezt a sort Seul Ra, méghozzá úgy, ahogy a legeslegelején megbeszéltük! Utána végeztünk.- tapsikolt örömében Jung Hyung.
- Eléneklem, de aztán megzongoráztatom a baltámat a hátadon. - suttogta halkan a mellettem álló, majd gyorsban lerendezte a dolgot.
Egyébként hihetetlen, hogy ez az első komoly stúdió felvételünk és nagyon kevés hibát vétettünk. Igen, mindig leállítottak minket, de legtöbbször azért, mert valami alapból hibádzott. Egyszerűen felfoghatatlan számomra, hogy pl. Seul Ra is ezt az utolsó sort egyedül így könyökből kiénekelte, mint valami vérbeli profi... Kicsinek érzem mellette magam, mert nekem nem megy ilyen jól, eh.
- Vége? - emelte fel fejét kómásan Yo Seob.
- Igen, úgy hogy mehetünk! - örült Dongwoon is.
- Ez esetben... - szólalt meg Giki. - Én veled tartok Rin, mert nálad felejtettem a táncrudamat.
- Oh, elhoztam! Jó, hogy szóltál, mert el is felejtettem. - azzal előhúztam a zsebemből az eszközt és átadtam a fülhallgatós embernek.
- Köszi! - mosolygott. - Hát akkor szerint mehetünk is fiúk! Ugye?
- Persze! - pattant fel a leader. - Szervusztok lányok! - intett egyet, azzal egymás mögé álltak mind az öten az ajtó előtt, megfogták egymás vállát és mint az ovisok vonatosdit játszva elindultak dormjuk felé.
- Én ezt nem akartam látni. - pislogott értetlenül barátnőm egy kis szünet után.
- Én se... de már mindegy. - vontam vállat.
- Héj, egyébként nincs kedved átjönni és nálunk aludni? El kéne a segítség... nem értek a virágokhoz.
- Oké! - egyeztem bele, majd elindultunk Seul Ra-ékhoz.
Mikor odaértünk, kicsit átrendeztük a szobáját, majd kertészkedtünk egyet. Nem sokkal ezután még elszórakozgattunk, heccből írtunk egy új dalt és már előre megterveztük, milyen klipet akarunk majd forgatni a címadó szám mellé.Igen, sejthetitek, mekkora egy oltári baromság pattant ki a fejünkből: a Beastes fiúk húsvéti nyuszinak öltözve kötnek ki a Télapónál munkát kérlelve, mivel a válság miatt nincs szükség annyi nyúlra. Télapó nehezen, de beadja a derekát és mi, a szorgos kis törpék, avatjuk be őket a játékkészítés fortélyaiba, majd a legvégén véletlenül felrobbantjuk az egész kócerájt. Elég színes fantáziánk van, hehe.
- Jó éjszakát Rin Neul! - szólalt meg végül társam álmos hangján, mikor már úgy éreztük elég volt a dumálásból.
- Jó éjszakát Seul Ra! - viszonoztam gesztusát.
- Jó éjt csajok!
- Jó éjt Hyun Seung! - köszöntünk kórusban.
Várjunk csak... HYUNSEUNG?!?!?!
