Park Rin Neul POV.
- Mi történt? Jól vagy??? - tört be az ajtón halálra rémülve barátnőm, majd odarohant hozzám a kórházi ágyam szélére ülve.
- Sajog a fejem, de egyébként jól vagyok. Hamarosan hozza a doki a leleteket. - mondtam, majd társam megkönnyebbülten sóhajtott egyet.
- Egyébként mi történt? - tette fel a következő kérdést.
- Hát az úgy volt... - ah, tudom rosszul kezdem. - Ugye bent maradtam tovább táncolni, és egy rossz mozdulattal lefelejtem a tükröt, de olyan szinten, hogy pár másodpercig eszméletlen voltam. Aztán valahogy itt kötöttem ki. - magyaráztam meg a történeket, mire barátnőm tenyerét homlokára csapva jelezte, hogy átérzi fájdalmam. Vagy ez mást jelent?
- Meg vannak az eredmények! Szerencsére nincs semmi baj, csak egy pár napig pihennie kell a kisasszonynak! - jött be rögtön az orvos mosolyogva.
- Komolyan ezért kellett bejönnöm, mert nincs is semmi baj??? - kezdte el tépni fürtjeit Seul Ra, amit próbáltam megakadályozni, de egy elég terjedelmes nagyságú tincset tépett ki, úgy hogy én közben csuklóját fogtam, mire egy hatalmasat sikított.
***
- Nem!!! Én a gyönyörű hajacskámat akarom! Soha nem veszem le ezt a sapkát! - sírákozott Rara, ugyanis nagyon megviselte, a kitépett tincs, ami elég feltűnően hiányzott a készletből.
- Így nem állhatok színpadra, se forgatni, se semmi! - folytatta.
- Nyugi! Majd kitalálunk valamit! - tettem vállára kezem.
Egyébként épp a főnökünkhöz tartottunk, hogy beszámoljunk a tegnapi esti elég tömör eseményekről. Végig sétáltunk a sivár épületen, amíg a megfelelő ajtóhoz nem értünk. Bekopogtattunk, majd benyitottunk. Illedelmesen meghajoltunk és közelebb léptünk az íróasztalhoz.
- Üljetek le! - parancsolta a góré, mire mi rögtön engedelmeskedtünk is. Nem tudom, most ideges-e vagy sem, de hamarosan fény derül rá.
- Nos, mindenről tudok! Nagyon örülök Seul Ra, hogy a te segítségeddel az Infinite megúszott egy nagyon csúnya ügyet, ezért cserébe az ügynökségük felajánlotta segítségüket a debütálásotokkal kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy ma velük lesz tánc próbátok. A tegnapi táncbalesetről csak annyi, hogy szerencsére nincs semmi baj, szóval Rin Neul tudod folytatni a munkát. A hajas problémát pedig majd a fodrászok megoldják, ma kettőkor legyél ott ennél az üzletnél. - átadott társamnak egy cetlit, amire a cím volt felírva. - Nekem is mindig ők igazítják meg a frizurám. Mondanom sem kell, nagyon profik!
- Köszönöm szépen! - hajolt meg illedelmesen barátnőm a széken ülve.
- Most pedig nyomás! Itt a mai napi tenni valótok listája! - kezembe nyomott egy hosszú listát, majd kitessékelt minket és becsapta utánunk az ajtót, mi pedig elindultunk a megfelelő helység irányába.
- Te nem izgulsz? - álltam meg, mielőtt még beléptünk volna.
- A Beast után? Dehogy! Inkább azért izgulok hogy ne hogy történjen megint valami szörnyűség! - mondta, majd végül benyitottunk, majd a terem közepén egy kupacnyi alvó szerzettel találtuk szembe magunkat.
Egy darabig csak álldogáltunk az ajtóban az embereket nézve és szuszogásukat hallva, majd végül összenéztünk.
***
- Csak halkan! - osontunk be csendesen a még mindig az alvó fiúkhoz.
- Én félek! - szorítottam össze szemeimet, mire Seul Ra egy bottal megpöckölte a legalul fekvő Seungyeolt. Nem mozdult. Most Myungsoo-t piszkálta meg, mire neki hirtelen kipattantak a szemei és felsikított, amit mi is viszonoztunk. Mindenki felugrott majd elkezdett körbe-körbe rohangálni és ordítani hol az ijedtségtől, hol csak azért mert a többiek is ezt csinálják.
Mi a földön ülve sikoltoztunk, mire a legkisebb tag már megelégelte a felfordulást és idegében kiénekelte a magas C-t, aminek következtében mindenki megállt. Miután abba hagyta összecsapta tenyereit, mint aki jól végezte dolgát, a többiek és mi pedig csak fülünket fogtuk és próbáltuk tesztelni, hogy hallunk-e még valamit életünk során.
- TI VAGYTOK AZ ÚJ LÁNYOK? - kiabált Woohyun, szerintem nagyot hallásra hivatkoztatva, kis halláskárosodást szenvedhetett.
- Igen, mi vagyunk. Az én nevem Seul Ra, a társamé pedig Rin Neul. - felállt, majd felsegített engem is a földről, bár én még szívesen üldögéltem volna törökülésben egy kicsit.
- Ah, örvendek! - szólalt meg édesen mosolyogva Hoya, majd mindenki bemutatkozott, bár ismertük őket, de azért a biztonság kedvéért nem ártott.
- Első sorban köszönetet szeretnénk mondani a tegnap estéért! - jelentette ki SungYeol, mire L helyeslően bólintott.
- Szívesen! - mosolygott barátnőm.
- Nos, szerintem akkor kezdhetnénk is! Szeretnénk megtanítani nektek pár alap lépést, amik fontosak lesznek majd a továbbiakban. - szólalt meg a leader lelkesen.
- JÓÓÓ!!! - lelkesedtünk mi is barátnémmal, majd rögtön bele is vágtunk a lecsóba.
Már javában voltunk a nagy táncokban, sőt! Most kivételese nekem is nagyon jól ment minden lépés. Azt hiszem a fiúk jó hatással vannak rám.
Épp egy kis pihenőt tartottunk, amikor Sungyeol feltett Seul Ranak egy világfájdalmas kérdést.
- Egyébként, nincs meleged abban a sapkában? - szólalt meg félénken, mire a lány csak rémültem pislogott rá.
- Nem? - hatásszünet. - Nem!
- Ja, oké! - vont vállat az előbbi, majd tovább folytattuk a próbát.
***
- Aggódom! Mi lesz ha még jobban elrontják?
- Don't worry! Minden rendben lesz! - nyugtattam barátnőmet, ahogy a fodrászhoz tartottunk, majd végül betértünk a szalonba, ahol egy érdekes fazon már is felmért minket, majd nagy örömmel hozzánk igyekezett.
- Seul Ra? - nézett kérdőn a mellettem állóra, majd miután még egyszer végig nézett rajta, megfogta karját majd magával rántotta és eltűntek egy ajtót bezárva maguk után.
Csak néztem egy darabig a távolodó alakokat, majd rájöttem, hogy nincs itt semmi keresni valóm, így elmentem egy közeli kávézóba, nehogy már unatkozzak.
Kevesen voltak, így le tudtam ülni a nekem legtetszetősebb helyre, és nézegettem az étlapot, vagy inkább innivaló lapot.
- Ah, egy forrócsokit szeretnék, soook tejszínhabbal! - gondoltam magamban, majd rögtön a pulthoz rohantam, hogy óhajomat teljesítsék és már épp kértem volna, amikor egy srác beelőzött.
- Egy cappuccino-t kérek! - jelezte, majd rögtön lecsapta magát az egyik székre.
Óvatosan rápillantottam, majd végig mértem.
- HINNYE! Hát te mit keresel itt??? - lettek tányér nagyságúak szemeim, mire ő rémült pillantást vetett rám, majd egy nyugodt sóhajjal éreztette a gondolatot, hogy: 'Ja, csak te vagy az?'.
- Meglógtam. -mondta nyugodtan. - Amúgy is nektek hamarosan ének órátok lesz, ahol mi is segédkezünk, szóval nem sok mindenről maradok le. - magyarázott.
- Ah, értem. - bólogattam együtt érzően, majd megérkezett a pincér, aki hozta őnagyságának kis itókáját, majd ő rögtön bele is kortyolt. Yang Yoseob! Miért vagy te még ivás közben is oly' aranyos?
Gondolat menetem megérkezett barátnőm szakította félbe, akit amikor megláttam új hajzatával elállt a lélegzetem, még a mellettem ülő Yoseob is csodálkozott. Igen, a fodrászok tényleg csodákra képesek!- Mi az? Ennyire szörnyű? -kérdezte ijedten.
- Ez csodálatos! - ámultam-bámultam, majd végül arra lettem figyelmes hogy a Beast vokál éppen fulladozik, mire úgy hátba vertem, hogy a tüdeje majd kiesett.
- Köszönöm! - köhögött még az eset után. - De most azt hiszem, inkább menjünk!
-Oké!!!!! - egyeztünk bele, majd elindultunk vissza a munkahelyünkre.
